Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Őszi reneszánsz
Steel• 2014. október 20. 11:24
Most csak ketten vagyunk, október és én,
közben pipacsok nyilnak fák lomboszöldjéből, és ezer arany mézvirág.Este meg, épp, ahogy a fazék fortyog,
gőz-ezüstje árnyból fényből férchomály.Belesüppedek, mint puha fotelbe,és kóstolom mind hűvösebb szélkortyát.
A sötét Mennybolton felélénkülneka csillagok, s az utcalámpák alattderek pettymintái is előtűnnek.
Pár fáradt levél kileheli léteutolsó erejét, majd avarrá lesz,bogármenedékké épül a télre.
Mily szép, ahogy új korszakot teremt az ősz!Kertté varázsolva méla hervadást,akár ha szerelem virit érett Nőt,ki a csendidőn túl érti önmagát.
pauleve552014. október 20. 23:10
Szépséges...
Ametisz2014. október 20. 19:11
Milyen csodás képi varázs ismét Steel!...eszméletlen, hogy mindig tudsz újat bedobni!...a leírásaid pazarul szóltak!....bár én tudnék ilyet!:))
skary2014. október 20. 17:45
:)
judit.szego2014. október 20. 16:51
Nagyon szép!!!!!
"Mily szép, ahogy új korszakot teremt az ősz!
Kertté varázsolva méla hervadást,
akár ha szerelem virit érett Nőt,
ki a csendidőn túl érti önmagát."
bel_corma2014. október 20. 15:11
Békés hangulat árad a versedből, a képeid pedig színesek... Tetszett, gratulálok!