Mint a mesében a mesehősök I.

Még, hogy az élet Anyaként nem olyan, mint a mesében...

mikor valahová, vagy valamivel sietni kell, odaérni, visszaérni,

közte sűrű házi ez meg az, meg két kis vigyorgó kacagó ravasz, 

ééés, sikerül az időben alvás, a védőnőhöz érkezés, a napirend belső kis bioketyerékhez 

igazitása, betartása, na néha úgy érzem magam, mint a Verdák főhőse,

" én, a sebesség, én a sebesség. :D "  villám mcqueen... :))

Estére mire elszuszmákolnak az édesek, úgy szúr meg a fáradtság, s húz 

rögvest álomba, mint az a bizonyos mesebéli orsó a lánykát...

ehhez jő az éjjeli ébresztések sora, és a reggeli felkelés, 

tisztára, mint Csipkerózsika...száz éves álomból nehezen kipislogva...

A konyhában, és a többi cuki házitenni kellel sürögve forogva,

Hamupipőke kacsingat rám, pláne mikor pakolnék összébb,

olybá érzéssel, mint mikor az a szegény teremtés a hamuból

válogatott lencsét... :))

És a bál, igennn, a bál ilyentájt nékem, ha az óra szendergéshez ér, 

velük, felöltöm hálóbálruhám, és a tökből a csend hintóvá lészen, majd ágyammá és párnámmá

varázsolódik éppen... :) 

De a legjobb ezek közepette, hogy miközben alattvalója vagyok egy kis hercegnek

és hercegkisasszonynak, tudom, ők jobban szeretnek, mint a sót. :) és ez az, amiért

megéri minden kalandnap, perc, árkon bokron is :)