Csöndhangok

Olyan jóféle krémesnek tűntél

hajdanán- amit szemmel és szivesen
kóstolgatnék - és forró csokinak,
de valahogy ice-kávévá hűltél,
s elfintorodtam túl vajas izeden.
- Húználak fel tán inkább zokninak,
 

máshogy a télben sem melegithetsz
már... Antennámnak felesleges a sok
reklám, tudod, ma nem veszek meg mindent.
Olyan a mennyekig elrepithetsz
érzés voltál, rizsát jól főző wok,
de süssenek pillévé a grillen,


inkább... Látod, nem csüngök rá szádra,
rájöttem : nem nutellás üveg az,
mi az enyémre kisértést ragaszt...
Linzernek is a barack, és nem málna
- legalábbis nekem - jó kis katyvasz,
nem zserbó édesitőszeres szavad.


Mondhatod, hogy igen finnyás lettem,
ám nekem a nagyiféle pite
a nyerő, nem a mesterséges tészta,
ami minden multiban megterem.
A tejet meg a cica elvitte,
kinálatod kész üzleti tréfa.

"A nő a legjobb költő, mert a legtöbbet költ Ő!"

Mézes krémes a csókod , emberem
ez ám az édes létű szerelem!
Ám mindig kell a tűzhelylobogás,
egymás hőjétől vajelolvadás.
Hát kavarjunk egyet a kanállal,
ne érjük be egyszerű fatállal!
Élesztőmtől dagadjon meg tésztád,
legyek én Milka vagy Suchard sémád!