zsomcike blogja

Olvadó jelen

Tegnappá rongyolt, elfáradt szavak
Ábránd karján eddig titkoltalak.
Csillagból fontam rád mákony estét
Tündérlány ajkán rebbenő emlék.

Őszöm megtört, haldoklik szép mesém
Bíborszínű nyelvek martak belém
Nem játszik bennem többé csalfa fény
Most olcsón kínált könyv lett a remény.

Álomháló szélén ég a végzet
Lángtestükben kúszó fátyolképek.
Félelmében foszló bársonylélek
Könnyes boldogság: csillanó képzet.

Tegnappá omlott büszke hegyormok
Dőltek rám sorban - gólemi tornyok.
Tűzön táncolt meztelen kis talpam
Felhőkön lógott, - megfagyott lassan.

Kutyaélet

Neked súgom ijedten, halkan,
nem értem, de eltünt a farkam.
Mondom tegnap még itt volt kérem,
a szép nagy háti kinövésem.
Este még csóváltam végtelen,
elveszett a görbe éjjelen.
Reggelre lassan csak megértem,
este kés volt a gazdim kezében.
 

Zsömle a kutyám volt. Már jó ideje halott. Hiánya pótolhatatlan űrt hagyott maga után. Azóta sincs kutyám. Nem tudnám újra átélni egy barát, örök gyermek elvesztését.