vértest ív

Beszélnem mégis érdemes
vagyonom: sorok,mondatok
leírva már létező
szóval- bármit mondhatok,
én mégis kérdeznék
szóbállván a rohanással,
egy pillanatot kérnék mert
sóbálvány vagyok magam is
és lezárt ez a szemhéj
ha nem néznél hátra,
hát ne nézz, csak menjél
Én lennék Lót és az Alkotót
azért mégiscsak szemügyre venném

Hogy tudta így félreszőni
az ember lányát-fiát?
hogy lett a tér-idő
ilyen elátkozott diád?
hogy egyben vagyunk,
lépésünk is pár, mint télnek a bál,
de a földi lét áramkörét,
nem érted és ez lelken talál
Úgy látszik nem a múlő idő
és az órán alvó diák,
hanem te vagy az,
kedves Alkotó,
aki nem érted ezt a harmóniát

Kieresztek lassan egy foltot
Erre aztán megáll a Poljot
A dekoltázs mint tarka kamuflázs
Bálba hív és meggyötör a lázdarázs
Nyálam csobban,porba borban
Nyelvem gyorsan lobban
Angolnaként franciázik
Kedvesen nedves télen-nyáron ázik