Szuromi Lajos: Verstan az iskolában (4. rész)

A szabadvers

Szabadvers-ritmusa van minden olyan versnek, amelyben kötött verselési mértéket nem találunk. A szabadvers fogalma éppen a kötött verselési mértékek hiányát (vagy rendkívüli lazaságát) jelöli.

A szabadversnek igen sok változata van, a próza és vers közötti átmeneti formáktól a csaknem kötött mértékű alakzatokig terjed a skála. A szabadvers minden történel­mi korban létezett, létezik a népköltészetben is, műkölté­szetben is. Lehet (ritkán) strófikus, lehet rímes (gyakor­ta él belső rímmel is, amikor sor belsejében szóvég rímel sorvéggel vagy más soron belüli szavakkal), a sorok szótagszáma lehet kötött, lehet változó, lehetnek a szabad­vers sorai rövidek is, igen hosszúak is. A ritmust irá­nyíthatják mondattani ismétlődések, alakzati ismétlődések (felsorolás, halmozás, kérdés, felkiáltás, kijelentés stb.), gyakoriak a gondolatritmus jelei, főképp az ellentétek vagy a párhuzamok ismétlődései.

Ütemezés, verslábazás, ezek szimultán kapcsolata következetesen nem lehet bennük (hiszen ekkor mértékes ver­sekké minősülnének az alkotások), a ritmus lényegét, a nyelvi-hangzati ismétlődést azonban hordozniuk kell. Kü­lönben prózai szövegekké válnának a versek, megszűnnének versek lenni. Általános iskolában a szabadvers felismerése és  né­hány ritmustényező megnevezése (sorszótagszám-jellemzés, strófikusság, rímek, ellentét, párhuzam, felsorolás, is­métlés, fokozás stb.), mértékes verselési nyomok megfigye­lése elegendő a minimális elemzéshez.

de ti virágok, szótlanok, miért vagytok oly erősek,

vérttelenek, a föld idegszálai, az idővel viselősek?

Megszülettek, akár a szerelem, elmúltok, mint a bánat,

együgyüek, sejtelmesek, kelyhei a magánynak...

(Juhász Ferenc: Virágok hatalma)

Az eposzi méretű alkotás négy sorát idéztük. A mű vál­tozó szótagszámú, többnyire hosszú sorokat érvényesítő sza­badvers, strófákat nem jelez, e négy sorban azonban párrí­meket mutat. Főképp jambusi-choriambusi lábazást elemezhe­tünk, ütemtagolást is, mindezt azonban nyomokban, a mérté­kes verselési rendszerektől sokkal szabadabban. Valamennyi sor mondattani egész, sűrűn érvényesül ritmikai ismétlő­dést biztosító felsorolás, sorokat ritmikai tagokra bont megszólítás és kérdés, máskor ellentét (születés - elmúlás). Mértékes verselést következetes kötöttséggel nem találunk, prózától különböző valóságos versritmust azonban érzéke­lünk.

Kassák Lajos: Őszi vándorlás körbe-körbe, befejezés:

Kérjétek számon életem és megmondom, ki vagyok

unszolás nélkül is arra ballagok, amerre a többiek tartanak

s ahogyan váll váll mellett lépkedek, érzem, az út haza vezet

az én hazámba, ahol hozzám hasonlók foglalnak helyet a tűz körül

éjszaka az igazak álmát alusszák

nappal egy új világ gerendázatát ácsolják

természetük szigorú rendje szerint.

Mondattani egész itt minden sor, ezen belül ritmusos belső nyelvi tagolást is jeleznek. A prózai hosszúságú so­rok tág nyelvi szakaszai nyugodt, lépegető ritmikai hatást keltenek. Alliterációk sejlenek elő (t, v a második-har­madik sorban, sugallatos h a negyedikben, sz a záró sorban). A rövidebb három záró sor jambusi lábazás felé fordul, a záró sor pedig szokatlan jambusi szimultán tizenegyes, choriambusi befejezéssel. A szabadversnek ez a mér­tékes befejezése elég gyakori jelenség! (A záró sor üteme­zése: 4/3//4, verslábazása: spondeus-jambus-anapesztus­-choriambus, a szimultán verselés ütemkapcsoló.) Az utolsó előtti két sorban egyszerű sorvégi ragrímet találunk. - A mondandót festő verselési "szigorú rend" jele a befejezés!

Bóbita tündéri tánca

(Különös verselési bravúr Weöres Sándor A tündér c. versében)

1) Bóbita, Bóbita táncol,                    

     -   u u    / -  u u   / -   -                    3/3/2

2) körben az angyalok ülnek,            

      -    u   u / -     u u  / -  -                  3/3/2

3) béka-hadak fuvoláznak,          

     - u    u -  / u u - / u      4/4      

4) sáska-hadak hegedülnek.              

      - u    u  - / u u - / u     4/4

Minden sor nyolc szótagú, a verselés szimultán. Üte­mezés, verslábazás egyidejű, a félrím (xbxb) egyszerű ragrím. Az első két sorban természetes, de ritka három ütemű nyolcast találunk, a második két sorban a nyolcasok megszokottan felezők. A nyolc szótagú sorok általában kétüteműek a szimultán verselésen belül is, a költemény egyik érdekessége tehát a kettő és a háromütemű nyolcasok ke­verése, a magyar költészetben ez szokatlan.

A verslábak az első két sorban daktilusok és sponde­usok, a lejtés ereszkedő. A második két sorban choriambus után anapesztus és csonkaláb következik, a lejtés emelke­dő. Ereszkedő és emelkedő lejtésű sorok egy versen belül ritkán mutatkoznak a magyar költészetben.

Az első két sor egy sornak véve szabályos hexameter. Metszete időmértékesen dierézis, versláb határán áll, itt a harmadik versláb után. A hexametert e metszet itt szabályo­san felezi, ez a két sorba tördelés alapja. A hexame­terrel kapcsolatos verselési játék ritka a magyar költé­szetben.

A második két sor verslábazása is lehet daktilikus, e két sor is lehet dierézisnél bontott hexameter; az el­ső két sor is leírható anapesztikus emelkedő lejtésű lá­bazással, miként a második két sor. A verselési képlet a sorpárokban azonos, különbözik azonban a hangzati verse­lés. Ezt mindkettőben az ütemkapcsolás irányítja, minden ütem egész versláb. Ez teremti meg a két pár küzötti ala­ki azonosság ellenére a hangzati különbséget, a valós, az igazi versmértéket: ereszkedő (daktilusi) és emelkedő (anapesztusi) két szimultán sorpár alkot négysoros stró­fát. A sorvégi rímmel ellátott hexameter-sorpár neve leoninus.. A tündér verselésében tehát szakaszonként két hexa­meteres alakú leoninus felezéssel válik négy sorrá, miköz­ben a hangzati verselés az ütemezés erejét követve két sort emelkedővé, két sort ereszkedővé változtat. A figyel­mes elemzés elé táruló látvány egyúttal a funkcionális verstanra is érzékennyé tehet bennünket: a verselés ténye­zői szinte nyomon követik Bóbita táncának tündéri változa­tait, művészi sokszínűségét. Tánc és természeti zene szim­fonikus összhangját a művészi forma egyik nagy eszköze, a verselés maga is sokszínű harmóniává festi.

Nagy költők alkotásaiban - tudjuk - formai hibákat sem szoktunk keresgélni, találni. Vigyáznunk kell tehát a verselési szabálytalanságokra is, amelyek nem ritkák, de nem is hibák. Legtöbbször valamit nyomatékosít vélük a költő, tartalom és forma összhangjának törvénye szerint.­- Radnóti Miklós Himnusz a békéről című versében jambusi időmértékes és jambusi szimultán tízesek, tizenegyesek al­kotják a strófákat. Harminckét sorból kettő azonban tro­cheusi (második és negyedik sor). Miért? Éppen ezekben a sorokban, az első szakaszban beszél a költő "forgó száza­dokról", a jambusi és a trocheusi sorok váltakoztatása az idő nagy távlatú forgását jelképezi. Akárcsak az ingaóra járását követő hasonló megoldás egy teljes versre jellem­zően Csokonai Vitéz Mihály híres versében Újesztendei gondolatok).

* * *

Az időmértékes versekben a helyesírás olykor eltér a szabályostól. Ez sem "hiba", a szótag időtartama fontos, jogos költői döntés húzódik a háttérben  (Himnusz a béké­ről : könnyüléptü.)

* * *

            A verstani ismeretek pótlásául ajánlhatók a követ­kezők:

periódus = ismétlődő sorkapcsolat (a sornál nagyobb, a strófánál kisebb versegység)

Balassi-strófa (a Katonaének 5. szakaszával bemutat­va) = 9 sor, 3 periódus, szótagszámképlete: 6-6-7-6-6-7­-6-6-7, rímképlete: a-a-b-c-c-b-d-d-b.

stanza = időmértékes sorokból szőtt, rímes, nyolc sorból álló strófa (Himnusz, A XIX. század költői stb.).

szonett = minden 14 sorból álló rímes vers. Eredetileg kötött versforma, 2 x 4 + 2 x 3 sor, tehát négy versszak, általában jambusi időmértékes sorokból, általá­ban ölelkező rímmel a négysoros szakaszokban (abba, bccb), terzina-rímekkel (Dante!) a három soros strófákban (ded, efe)