Szuromi Lajos - Verstan az iskolában

Az időmértékes verselés

Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;

    -    u  u/  -    - / - // u  u  / -    -  /   -    u  u  /-­  -

Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!

    -    - / -     u    u / -  // -   u  u /­ -   u   u / -

                                                       (Kölcsey Ferenc: Huszt)

E híres költemény verselése időmértékes, verstani elemzését tehát a szótagok időtartamának megkülönbözte­tésével kezdjük, a szótagok alatt vízszintes vonalkával ( - ) a szótag hosszúságát, félkarikával ( u ) rövidsé­gét jelöljük.

Rövid a szótag, ha magánhangzója rövid s utána legfeljebb egy mássalhangzó található. Minden más szótag hosszú. Az a névelő hol rövid, hol hosszú, ezt csak a részletes elemzés dönti el. Elemzés során a verssort mindig nyelvi egésznek tekintjük. Pél­dák a fenti két sorból: jövendővel komolyan vess e nyolc szótag közül rövid csupán három (jö-, ko-mo-), mi­vel a rövid magánhangzó után egyetlen rövid mássalhang­zó szerepel. A többi szótag hosszú. A -dő- hosszú szó­tag, mert magánhangzója hosszú, a -vel is hosszú, mert a szó után a komolyan szó k mássalhangzója következik, a vess eleve hosszú szótag, hiszen rövid magánhangzóját hosszú mássalhangzó követi (ss). - Időmértékes verse­lésben a verssorok utolsó szótagját úgy kezeljük, mint az a névelőt, hol hosszú (-), hol rövid (u). A részle­tes elemzés ilyen szótagokról is mindig dönt, egy szó­tag vagy hosszú, vagy rövid a hangzó versben. Egy hosszú szótag ejtési ideje általában két rövid szótag ki­ejtési idejével azonos.

A szótagok időbeli jellemzését az időmértékes ver­selés mértékegységeinek, a verslábaknak az elhatáro­lása követi egyetlen dőlt ( / ) vonalkával. A költői gyakorlatban rendszerint 8-9 versláb fordul elő. Ezeket lejtés is jellemzi: emelkedő, ereszkedő, vagy közömbös a lejtés. Ha rövid szótag után hosszú szótag következik, akkor emelkedő lejtésről beszélünk, ha hosszú szótag után szerepel a rövid, akkor ereszkedő a lejtés.

             A gyakoribb verslábak:

u u                   2 szótagú, neve: pirrichius (ejtsd: pirrikhiusz), lejtése közömbös.

-  -                   2 szótagú, neve: spondeus (ejtése is), közömbös lejtésű.

u  -                  2 szótagú, neve: j a m b u s  (ejtése is), emelkedő lejtésű.

-  u                  2 szótagú, neve: trocheus (ejtsd: troheus), lej­tése ereszkedő.

u  u  -              3 szótagú, neve: anapesztus (ejtése is), emelke­dő lejtésű.

-  u   u             3 szótagú, neve: daktilus (ejtése is), ereszkedő lejtésű.

-  u   u  -          4 szótagú, neve: choriambus (ejtsd: koriambus), közömbös lejtésű.

u                      1 szótagú, neve: csonka versláb, csonkaláb: ez sor elején nem fordul elő. sor végén azonban gya­kori, sor közepén olykor szintén megtalálható .

u   u   -   -        4 szótagú, neve: ionicus a minore (ejtsd: jonikusz a minore), emelkedő lejtésű, igen ritkán    szerepel,     a magyar költészetben Csokonai Vitéz Mihály ilyen verslábazással írta Tartózkodó ké­relem c. versét.

A Huszt idézett záró soraiban daktilusok ( - u u ) és spondeusok ( - - ) találhatók, a második sorban közé­pen is, sor végén is csonkaláb látható. ereszkedő lejtéssor mindkettő, hiszen az ereszkedő daktilusi versláb ha­tározza meg a sor lejtését.

Az időmértékes verselés jellemzője a lejtésegység: emelkedő lejtésű sorban (ilyen a jambusi és az anapesztusi sor) ereszkedő trocheus ritkán, ereszkedő daktilus sohasem lelhető. Ereszkedő lejtésű (trocheusi vagy daktilusi) sor­ban jambus ritkán, anapesztus sohasem található. A troche­us-jambus többnyire a gyakori choriambus miatt keveredhet, hiszen a choriambus összetett versláb, egy trocheus és egy jambus kapcsolata.

A Huszt-idézet első sora hat verslábból áll, csak daktilus és spondeus szerepel, az 5. versláb daktilus, a 6. versláb spondeus. A sor neve: hexameter (így is kell ejteni, nem pedig hexaméternek!).

A második sor csupán abban különbözik az előző sor­tól, a hexametertől, hogy a harmadik és a hatodik versláb csonka. Ennek a sornak a neve: pentameter . (Hexa = hat, penta = öt. A hexameter hat egész versláb, a pentameter négy egész és két fél versláb, időértéke öt egész vers­lábnak felel meg!)

Egy hexameter + egy pentameter olyan sorkapcsolat, amelynek saját neve van: disztichon (ejtsd: disztikhon). Kölcsey 8 soros Huszt-jának verselése disztichon. (Ez gö­rögül két sort jelent.)

// : ezzel a jellel a sorok metszetét jelöltük, . az időmértékes sorok metszeteivel azonban később fogunk megismerkedni.

Elhull a virág, eliramlik az élet

-    - / u  u  - /  u u  -  / u  u - / u

                                        (Petőfi: Szeptember végén)

Egy spondeust három anapesztus követ, a sor végén csonkaláb található. Ez a sor anapesztusi tizenkettes. (A lejtéssel rendelkező uralkodó arányú versláb neve után a sor szótagszámát neveztük meg.)

Hová merült el szép szemed világa,  

u   -  /u    - /  -   -  /    u   -     /­u  - /u

                                          (Vörösmarty Mihály: A merengőhöz)

Ez a sor jambusi tizenegyes. A verslábak sorrendje: jambus - jambus - spondeus - jambus - jambus - csonkaláb.

József Attila: Altató című versének első versszaka:

            Lehunyja kék szemét az ég,

            u     -  / u   -  /   u    - / u   -

            lehunyja sok szemét a ház,

            u     - / u  -  /   u   - / u   -

            dunna alatt alszik a rét

            -      u u  - / -    u u   -

            aludj el szépen, kis Balázs.

            u   - / -      - / -     - /    u   -

                Valamennyi sor jambusi nyolcas. Az első két sorban csak jambus-lábakat találunk, a harmadik sor két choriam­bus, a negyedik sorban két jambus között két spondeus van.

                Vajda János: Nádas tavon című versének utolsó előtti strófája:

            A levegő meg se lebben,

            -    u u  - /   -    u  / -   u

            Minden alszik... és a lelkem

            -       u  / -   u  /   -  u / -  u

            Ring egy méla sejtelemben:

            -         -   / -  u / -   u / -  u

            A sorok trocheusi nyolcasok. Az első sort choriambus nyitja! (Ha a névelőt rövidnek vennénk, akkor pirrichius kezdene, utána jambus, ami az ereszkedő, trocheusi vers­ben ellene szólna az ereszkedő lejtésnek!). A sorvégeket a trocheusok miatt rövid szótaggal jelöljük. A sorjázó trocheusi lábazást az említett choriambus mellett csupán a negyedik sor indító spondeusa variálja.

            A lejtő verslábak alapján beszélünk emelkedő lejtésű verselésről, ez vagy jambusi, vagy anapesztusi; ereszkedő lejtésű verselésről, ami vagy trocheusi, vagy daktilusi.

                Az időmértékes verselés ógörög eredetű, az európai nyelvekbe általában a latin nyelv közvetítésével jutott el, hozzánk is. Nyelvünk szerencsés, kivételes adottsága, hogy hosszú és rövid szótagokat szinte ugyanolyan könnyed­séggel képes váltogatni, mint a görög nyelv. - Az időmér­tékes, verslábazó verselés magyar nyelvű kezdeményezője Sylvester János, aki remek disztichonokat írt (1541).

            Hexameterekben írta honfoglalási eposzát Vörösmarty Mihály (Zalán futása, 1825), Lúdas Matyi-ját Fazekas Mi­hály (1804).

            Vörösmarty Mihály a Csongor és Tünde verselésében ha­talmas arányokban a trocheusi sorokat alkalmazta, filozó­fikus részekben, így az Éj monológjában jambusi a verselés, olykor pedig elvétve anapesztusokat írt. A mesedrámát a következő négy sor zárja:

            Éjfél van, az éj rideg és szomorú,

            -    - / u    u    -  / u  u  - /    u   u­  -

            Gyászosra hanyatlik az égi ború:

            -         - / u   u   -  / u u  - /u  u  -

            Jőj, kedves, örülni az éjbe velem,

            -       -   / u    u  -/ u  u  - / u u   -­

            Ébren maga van csak az egy szerelem.

            -     - / u   u    - /    u    u    - /   u  u­  -

            Anapesztusi tizenegyesek e sorok, sorkezdő spondeust három anapesztus követ mind a négy sorban (1830).

            Petőfi Sándor Az apostol című nagy művében változatos szótagszámú sorokat érvényesít, jambusi verslábazással (1848).

            Katona József Bánk bán, Madách Imre Az ember tragédi­ája című drámája jambusi sorokból áll, miként sok antik görög dráma, például az Antigoné, vagy Shakespeare drámái, például a Hamlet.

                Az időmértékes verselés iskolai ismereteket kíván, te­hát iskolázottságot tételez fel, vagyis idegen a népkölté­szettől, ahol eredeti ütemező (hangsúlyos) verseléssel ta­lálkozunk csupán. Műköltészetünk azonban híve az időmérté­kes verselésnek is, főképp a jambusi lábazásúnak. Sok a trocheusi verselésű költemény is, vannak példák az anapesz­tikus verselésre, daktilusi soraink száma többnyire a hexa­meterre-pentameterre-disztichonra szorítkozik.

Az időmértékes verselés

(összefoglalás)

            A hosszú és a rövid szótagok rendezett váltogatásán alapul.

            Mértékegysége a versláb, többnyire 2-3 szótag kapcsolata. Ha a versláb egy szótagból áll, csonkaláb a neve. Négytagú versláb gyakorta a choriambus, igen rit­kán a(z) ionicus a minore. A költői gyakorlatban általában 8-9 versláb szerepel. A verslábak a lejtés szerint emel­kedők vagy ereszkedők, ezeket szabadon helyettesíthetik a közömbös lejtésű lábak (igen gyakran a spondeus, rit­kábban a pirrichius, nem ritkán a choriambus).

            A verselés egy költeményben vagy emelkedő vagy ereszkedő.

            Az időmértékes verssorok vagy metszet nélküliek, vagy metszetes sorok. A metszet latin neve: cezúra. Az időmértékes cezúrák három főváltozatát a 7. osztályban tanulják az iskolások.

            Az időmértékes versek vagy rímtelenek vagy rímesek. A rímváltozatok megegyez-nek a haragsúlyos verseléssel kap­csolatban tanultakkal.

            Ismerünk kötött antik és modern sor- és strófaformá­kat időmértékes verseléssel, közöttük antik kötött sor­forma a hexameter (hat versláb, spondeusok, daktilusok, az utolsó láb spondeus, előtte kötelezően dak­tilus az ötödik láb). Ilyen sor a pentameter (hason­lít a hexameterre, de harmadik és hatodik verslába csonka, spondeus a daktilussal csak az első két versláb helyzeté­ben változhat általában). Hexameter és pentameter kapcso­lata a disztichon.

            Időmértékes verselésünkben gyakorisági sorrend: leg­több a jambusi, ezt követi a trocheusi, kevés az anapesz­tusi, alig található példa a daktilusira (a hexametert, pentametert kivéve).

            Versmegnevezés: időmértékes emelkedő vagy ereszkedő lejtésű.

            Sormegnevezés: A lejtő versláb neve + sorszótagszám (pl. jambusi nyolcas), vagy: verslábszám + lejtő láb neve négyes jambus).