A vesritmus elemzése a középiskolában (5.)

II. Kötött időmértékes sor-, strófa- és versszerkezetek

 

 

            1. Sormértékek

 

         A hexameter

 

                Klasszikus görög időmértékes sorforma. Hat verslábból áll, daktilusok és spondeusok szerepelhetnek benne, az utol­só (hatodik) versláb mindig spondeus, az utolsó előtti (ötö­dik) versláb mindig daktilus. A hexameter ezen kötött záró képletét (klauzuláját) adoniszi sornak (adoneusnak, adoni­cusnak) nevezzük. A hexamater leggyakoribb metszete a har­madfél lábmetsző cezúra (penthémimerész). Elméletileg tucat­nyi metszetváltozatot érvényesíthet, az iskolában elegendő­nek látszik a harmadfél metszet mellett még egy metszetre utalni, ez versláb határára jut, tehát dierézis-típusú, ne­ve: bukolikus metszet. Az adoniszi sor előtt szerepel, akkor érzékeljük, ha az ötödik (daktilusi) versláb szókezdettel indul. A hexa­meter karaktere metrikailag alapvetően időmértékes-monomet­rikus, igen ritkán bimetrizálódik.

            Első hexameterünk 1521-ből ismert, egyetlen sor. - Syl­vester János biblia-fordításában magyar disztichonjain be­lül írt sok hibátlan metrumú hexametert (1541).  - E sormérték­ben írta Lúdas Matyiját Fazekas Mihály (1804), a Zalán futását Vö­rösmarty (1825). A XX. században nevezetesek Radnóti Miklós hexameteres eclogái, József Attila Két hexameter és Hexameterek című versei. Írt hexametert Petőfi is, írtak mások is. Irodalmunkban a hexameter fénykora a XIX. szá­zad első fele. - Az antik görög irodalomban leghíresebbek Home­ros hexameteres eposzai (Ilias, Odüsszeia).

            (Zárójelben utalunk arra, hogy a hexameterben a hosszú szótagok kapcsolatát rendszeresen kereső hangsúlyos szó­kezdetek az ereszkedő-daktilikus lejtéssel szemben érvé­nyesülnek, ezt a lejtést keresztezi a harmadfél metszet is, mivel kiemeli a metszet utáni szótagot, a spondeust tehát szabályosan jambizálja. A hangsúlyra már fokozottan figyelő XX. századi költészetben tehát számolni kell olyan hexameterekkel, amelyek hibátlan képletűek ugyan, de valójában emelkedő-anapesztusi lejtésűek. - Az iskolában elegendő csupán utalni a lejtésváltás esélyére, a metrikai kutatás jövendője érdekében!).

Példasorunk legyen hagyományosan a Zalán futása első sora:

Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?

   - u  u / -  - / - //    -  / -  u  u /- u u /  -     -

            A sor verslábai daktilusok-spondeusok, a verslábak száma hat, az ötödik daktilus, a hatodik spondeus. Harmadfél lábmetsző cezúra emeli ki a sor kulcsszavát, a hol kérdőszót. Érvénye­sül a bukolikus metszet is az adoniszi sor előtt, mivel az ötödik (daktilusi) versláb szóval kezdődik. A bukolikus dierézisre metszet-jellel nem szokás utalni!

            (Az emelkedő lejtés, az anapesztikus hangzat szerint:

Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?

  -  u u   - /  -  - //   -     - / u u  - /u u   - /   -

 

         A pentameter

 

            Neve szerint öt verslábból álló sor, valójában ez is hat verslábból álló antik görög sorforma, ahol a harmadik és a hatodik versláb csonka. (A sorban tehát öt versláb idő­értéke érvényesül.) Cezurája csonkaütemet követő harmadfél metszet. Elvileg csupán a sor első két verslába váltakoztat­hatja a daktilust és a spondeust (a cezúra után nem állhat spondeus). Pentameterből szőtt verset igen keveset ismerünk, gyakran találkozunk azonban hexameter-pentameter kapcsolat­tal, a disztichonban. - Példánk legyen Kölcsey Husztjának utolsó sora:

Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!

    -     - / -       u   u / - //  - u  u / -    u   u / -

                Hat daktilikus-spondaikus versláb, a harmadik és a hatodik csonka. A sormetszet csonkaütemet követő harmadfél cezúra. (A pentameter a cezúra révén könnyebben bimetrizálódik, mint a hexameter, képes a sorfelező ütemezés sugallatára, ahol a félsorokat hangsúlyos mellékmetszetek tagolják tovább. A belső rímes hexameter-pentameter hívó ríme mindig a metszet előtti szótag, de amíg e jelenség ütemélményt éb­reszt a pentameterben, a fordított szótagszámrend nagy különb­sége miatt képtelen ilyet ébreszteni a hexameterben. A leoni­nus, tehát a rímes hexameter és pentameter divatja ezért kor­látozódik a XVIII-XIX. század fordulóján lényegében gyenge költők munkásságára.)

 

            A disztichon

 

            Egy hexameter és egy pentameter kapcsolata (a szó jelen­tése: két sor). Ma már a disztichonokból szőtt versekre is szokás mondani, hogy disztichon. (A kettőnél több sorból álló disztichonokban a hexameter-pentameter sorpár metrikai ismétlődésének vagyunk tanúi. A sornál nagyobb, strófánál kisebb egység neve periódus, Kölcsey Husztja tehát diszticho­nok periodikus ismétlődése.) - Példánk a Huszt első két sora:

 

Bús düledékeiden, Husztnak romvára, megállék.

   -    u u /- u u / - // - /    -     - /  - u    u / -  -

Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
     -     u u / -   u  u/u // -      u   u / - u u / u

 

            A szaffói sor

 

                Elvont képlete szerint ötös trocheusi sor, a gyakorlat­ban olyan ötös trocheus, ahol a harmadik versláb mindig daktilus. Antik görög eredetű kötött időmértékes sorforma, ál­talában a szaffói strófában találkozunk vele. Sormetszete lábmetsző harmadfél cezúra.

            Példánk Berzsenyi Dániel Osztályrészem című versének első sora:

 

Partra szállottam. Levonom vitorlám.

   -  u /  -    - / - //   u  u / -     u / -  -

 

            Az adoniszi sor

            Antik görög eredetű, megegyezik a hexameter záróképle­tével. Egy daktilus és egy trocheus (vagy apondeus) kapcso­lata, metszet nélkül. A szaffói strófában záró sor. Egy sor az Osztályrészemből:

Nézek az égre.

   - u   u / - u

 

 

            As aszklepiadészi sor

                Klasszikus görög eredetű. Elvileg hatos trocheusi sor, a gyakorlatban a harmadik és a hatodik versláb mindig csonka, a második és a negyedik mindig daktilus. Metszete csonkaüte­met követő harmadfél cezúra. Elsősorban az aszklepiadészi strófában találjuk. - Berzsenyi A közelító tél című versének első sorát idézzük:

Hervad már ligetünk, s díszei hullanak.

   -    - /   -     u  u / u //     -    u u / - u / u

 

 

            A  glykoni sor

            Antik görög eredetű, az aszklepadészi strófa záró sora. Elvileg négyes trocheus, a gyakorlatban a negyedik csonka, a második versláb daktilus. A közelítő tél egyik sora:

S most minden szomorú s kiholt.

-          - /   -   u     u /  -    u /  u

 

 

            A nagy alkaioszi sor

                Antik görög eredetű. Elvileg ötös jambusi sor, de a gya­korlatban a negyedik versláb mindig anapesztus. Metszete láb­metsző harmadfél cezúra. Az alkaioszi strófának egyik sorvál­tozata. - Példánk Berzsenyi A magyarokhoz című egyik ódájá­nak első sora:

Romlásnak indult hajdan erős magyar!

   -    - / u    - / - // - /   u  u  - / u     -

 

 

                A kis alkaioszi sor

            Ez is klasszikus görög sormérték, az alkaioszi strófa záró sora. Elvileg négyes trocheus, az első két versláb azonban gyakorlatilag mindig daktilus. Berzsenyi a negyedik szótag után olyan lábmetszetet avat cezurává, amely dieré­zis-karakterű, így ütemélményt sugall. Az előbbi vers egy sorát idézzük:

Ércbuzogány rezegett kezedben.

  -    u u / - //  u  u / -  u / -   u

            A nibelungi sor

            A középkori keletkezésű (XIII. századi) Nibelung-ének sorformája. Elvileg hetes jambus, de a gyakorlatban a ne­gyedik versláb csonka. E csonkaütemet követi a negyedfeles sormetszet (cezúra). A Nibelung-ének egy Gáldi-idézte sorát hozzuk példának, Weöres Sándor fordításában:

Számos csodát regélnek a régi énekek.

   -    - /  u    - / u   - / u / u - / u -/ u­  -

 

            Az alexandrin-sor

                A hatos jambusi sorok (harmadik verslábat követő felező metszettel, dierézis-cezurával) közös elnevezése, nemzeti változatokkal. Van francia és német alexandrin, a nibelun­gi sor másik neve a francia mintára utal (nibelungizált alexandrin).

 

A drámai jambus (blank verse)

Ötös és hatodfeles (általában 10-11 szótagú) jambusi sorokat jelent, ezek váltogatását. Két sor Az ember tragé­diája IX. színéből:

Oh, bár oszthatnám én is sorsotok

  -    - /  -     - / - //  - / -    - /  u   -

De nékem harc jutott csak, nem dicsőség

  u   - / -      - /  u  - / -       - /   u    -  /  u

Shakespeare szabályos drámai jambusai más nemzeti költésze­tekben olykor anapesztusokkal is élnek (így 12 szótagú sor­változatokat is vállalva). - Az antik görög tragédiákban általában hatos jambusok a sorok. (Hatos drámai jambus.)

 

Az anakreoni sorok

Általában négyes vagy negyedfeles jambusi sorok, ér­dekességük, hogy a sor kezdő verslába gyakran anapesztus. Példát Csokonai A búkergető című versébő1 veszünk:

Szép volt Filéta s ifjú,

    -     - / u  - /u //-/u

Szerelem s dalok barátja.

   u  u    - /    u  - /   u  - / u

 

Megjegyzések: utalnunk kell arra, hogy a klasszikus görög sormértékek a versben rím nélkül kapcsolódtak össze. A jambusi-trocheusi metrumú verselés az egyes nemzeti nyel­vekben általánosan rímelővé lett, miként a középkori erede­tű időmértékes sorfajok is rímesek. A blank verse megmaradt rímtelennek. A klasszikus sorok és a drámai jambus rímes példái sem ismeretlenek azonban, de kivételeknek tekinthe­tők. - Megemlítjük, hogy a rímes időmértékes verselést szo­kás nyugat-európainak is nevezni. Mi ezt nem vállaljuk,­ mivel a rím nem metrum-alkotó, hanem akusztikai versritmus­tényező.

 

2. Strófaszerkezetek

 

Az iskolában elnyerhető általános verstani műveltség­hez sorolhatjuk három klasszikus görög és két középkori eredetű kötött strófatípus leíró metrikai ismeretét. Rövid ismertetésüket az antik változatokkal kezdjük.

 

 

Szaffói strófa

Három szaffói sor és egy adoniszi sor kapcsolata. A záró sort általában az első háromhoz mérten bekezdéssel írjuk le, nyomtatásban is. Híres példa Berzsenyi Osztályrészem című verse, amelyből a sortípusok kapcsán már idéz­tünk. Példánk most József Attila Útrahívás címú költeményé­nek második szakasza:

Libbenő, lágy árnyad az ár locsolja -

  -    u / -   - /   -     u    u / -    u / - u

csolnakom ring, szállna az útra máris!

   -    u / -      - /      -     u  u / -  u / -   u

Ó, hiszen vár engem a messzi szépség

 -   u / -     - / -    u  u / -    u / -     -

szűz kikötője!

   -    u  u / - u

 

 

Aszklepiadészi strófa

Első három sora aszklepiadészi sor, a záró negyedik glykoni. Példánk A közelítő tél negyedik szakasza:

Óh, a szárnyas idő hirtelen elrepül,

 -    u /  -      u   u /u // -  u u / -  u / u

S minden míve tűnő szárnya körül lebeg!

     -     - /  -   u  u / u // -    u  u / -  u /  u

 

Az alkaioszi strófa

 

Első két sora nagy alkaioszi, a harmadik ötödfeles jam­bus, a negyedik kis alkaioszi sor. Az egyes sorváltozatokat bekezdésekkel írjuk. Példánk Berzsenyi A magyarokhoz (Rom­lásnak indult...) című versének nyolcadik szakasza. - Meg­említjük, hogy a strófa első sora a hetedik szakasz végének logikai folytatása. (A mondat sorok közötti, tehát strófák közötti átívelését enjambement-nak nevezzük.)

S egy gyenge széltől földre teríttetik!

     -       - / u    - / - // - / u   u - / u -

Így minden ország támasza, talpköve

  -      - /  u    - /  - // - /  u   u     - / u  -

A tiszta erkölcs, mely ha megvész:

 u - /  u  - / -  //    - /   u     - /   u

Róma ledűl s rabigába görbed.

 -u u/-uu/-u/-u

 

A stanza

Olasz eredetű nyolc soros strófa. Hatodfeles (és ötös) jambusi sorokból áll, rímes. Hagyományos rímképletében há­rom azonos keresztrím és egy önálló párrím található, betű­vel: abababcc. Változhat azonban a szótagszám és a rímkép­let is. (József Attila Eszmélet címú versében például négyes és ötödfeles jambusi sorok találhatók, tükrözött kereszt­rímmel: ababbaba). Nevezetes példák Arany János Bolond Is­tók, Arany László A délibábok hőse című verses elbeszélése. Most Kisfaludy Károly Az élet korai című versének első sza­kaszát idézzük:

Gyöngén ringatva jó anyánk ölében

    -       - / -    - / u // - / u - /   u  -  / u  

Vigan kezdjük létünk szép hajnalát:

  u  - /  -       - /   -  - /    -        - / u -

A játszi gyermekség bájos körében

u   - / u    - /  -      - /  -   - / u - / u

Csókoljuk a jelenlét angyalát.    

  -     - / u   - / u - / -    - /   u -

A kétes távolnak sötét ürében  

 u   - / - - / -     - /  u   - / u - / u

Hiú fényt ködbe vont szemünk nem lát,

 u  - / -        - / u     - /     u     - /    -      -

S könnyű habok között lebegve létünk,

     -       - / u    - / u    - / u   - / u   - / u

Minden bájképnek oltárt díszesítünk.

   -     - /   -    - / u     - / -    - / u  - / u   

 

 

A terzina

Olasz eredetű három soros strófa. Hatodfeles (és ötös) jambusi sorokból áll, rímes. Minden szakasz középső sora a következő szakasz első és harmadik sorával rímel, betűkkel: aba bcb cdc... - E strófákban írta Dante az Isteni színjá­tékot. - A strófákra tagolt szonett két záró szakaszában gyakran találunk terzina-rímelést. (A terzina sorainak szó­tagszáma változhat, erősen kötött azonban a strófa sorainak száma és a rímképlet.) Példaként József Attila Ki-be ugrál... című versének har­madik-negyedik szakaszát idézzük (rím: aba bcb):

Gondoljátok meg: Ezen a világon          

   -     - / -  -  /  u  // u  /u - / u - / u

nincs senkim, semmim. S mit úgy hívtam: én,

   -       - / -        - /   -  //     - /   -     - /  u    -

az sincsen. Utolsó morzsáit rágom,

-       - / u    u / - - /  -    - / - - / u

amíg elkészül ez a költemény… 

u   - / -    - / u // - /u - / u     -

Mint űrt a fényszóró, csupasz tekintet

   -      - /u   - /    -  - // u    - /  u - / u

kutatja bennem: Mit vétettem én

u /u -/-//-/--/u -

 

 

 

3. Kötött versmértékek

 

A szonett

 

Középkori eredetű versforma, első világhírű alkalmazója Petrarca. Ma már elsőszámú példái a Shakespeare-i szonettek. Magyar nyelven szonett először a XVIII. században íródott (Paludi Ferenc: A pipáról). Költőink a XIX. század első felétől írnak gyakran szonettet. - Nevezetesek József Attila szonettjei, szonettciklusa (Hazám), Szabó Lőrinc szonettjei, Shakespeare-fordítása és kötetnyi szonettciklusa (A huszonhatodik év).

A szonett eredetileg két négysoros és két három soros strófára tagolt tizennégy soros vers, amelynek sorai hatod­feles (és ötös) jambusok, a négysoros strófákban ölelkező rímmel (abba), a három sorúakban terzina-rímmel. Idővel sok változat alakult ki (változatos rímeléssel, olykor trocheusi metrummal is), a sorok szótagszáma is változatos.

A mesterszonett vagy szonettkoszorú szabályozott szo­nettciklus. Tizenöt szonettból áll, a tizenötödik szabályos sorrendben ismétli a megelőző tizennégy szonett kezdő sorát. Az első szonett első sora azonos a záró sorral, minden kö­vetkező szonett pedig megismétli első sorában a megelőző szonett utolsó sorát. Híres magyar példája József Attila verse: A kozmosz éneke.

 

A villoni ballada

 

Középkori francia változatai Villon balladáinak előz­ményei. Villon balladája három nyolcsoros strófából áll, amit négysoros ajánlás követ. A sorok rímes négyes és ötödfe­les jambusok. Általában a keresztrím uralkodik (abab). A nyolcsoros strófák és a négysoros ajánlás utolsó sora azonos (refrén). - József Attilának mind Vil­lon-fordításai, mind saját balladái nevezetesek. (Villon összes versét Vas István fordította magyarra.)

 

 

A szimultán verselés

 

 

            A hangsúlyos és az időmértékes metrum egyidejű jelenléte a versekben. A teljes vagy részleges (redukált) monometri­kus tényezők szerkezeti kapcsolata. (Jogosan nevezhetnénk te­hát bimetrikusnak, metrikai interferenciának vagy éppen mér­tékkapcsolásnak, ha a metrumot magyarul mértéknek nevezzük. A szimultán verselés fogalma azonban már elterjedt, az isko­lai oktatásban is hagyományos, maradhatunk tehát mellette, ha az említett megnevezések szinonímájaként tekintjük.)