szucsistvan blogja

  KIKOPVA
  (Szűcs István)

Beülök még a régi helyre,
ahol vadásztam egykoron.
Akkor még itt, ha jött az este,
mindig akadt jó alkalom.
Néhány lóvés pók felcsigázva,
és megkívánva bájaim,
fittyet sem hánytak ők az árra,
csak vessem már szét lábaim!
Könnyen ment ez a szép időkben ,
villantva hetyke mellemet,
hogy nyálcsordító kandühében
örüljön, hogyha megvehet.
Rövidke szoknyám épp takarta
becses kis guszta árumat,
és jól kilátszott rőt subája
egymásra vetve combomat.
Attól aztán a férfiaknak
kocsányra ült bizony szeme.
Bármi lóvét is megadtak,
csak egyszer jól belétegye.
Elég volt vélük hátramenni,
és kint a hátsóudvaron
csak úgy lazán kedvére tenni,
élvezkedjen csak. Én hagyom.
Az egyik combom fölkarolva
hátam a falnak dönthetem,
besuttyan így a cuppogósba
legjobb darabja könnyeden.
Aztán ha vége, visszaültem.
Benyaltam egy kis martinit,
majd párás szemmel körbenéztem :
lesz még ma egy-két üzlet itt!
  ***
Manapság már pocsék az üzlet.
Árulgatnám még bájaim.
Várom : - talán csak észrevesznek,
ha elsminkeltem ráncaim!
Bizony, nem úgy áll már a mellem.
Szép arcom fonnyadt, nem kerek.
A divatból itt rég kimentem,
és egymagamban ülhetek.

  (2011-01-13)

SZABADSTRANDON
  (Szűcs István)

Nyár délután a partfalon,
hová napozni mentem el,
terítem szét sátorlapom,
amit heverni vittem el.

Lustán ledőlök. Könyvemet 
míg barnulok lapozgatom.
Elálmosít a jó meleg,
nyitott szemekkel álmodom.

A túlsó parton hirtelen
egy bájos, szép nő feltűnik.
A semmiből csak ott terem.
Ruhát szétdobva vetkezik.

Percig se tart a kis ruhát
ledobni, és a hűs folyó
vizében mártja meg magát .
Bőre a víztől csillogó.

Ez ám a kedves látomás!
Azonnal tágra nyílt szemem!
Nem is kell már az olvasás,
csupasz testét, ha nézhetem!

Oly szépek voltak mellei !
Szétállva ringtak, mint a nád.
Vétek lett volna rejteni,
fölébe húzva egy ruhát!

Bimbója hetykén duzzadó
- csodás kis büszke hegyfokok -
bekapni őket volna jó !
De erről én csak álmodok.

Kilép a partra, elhever
a part homokján. Élvezi
amint a szél kis hűst kever,
amíg a nap forrón süti.

Karcsú testére kis homok
a partfövenyről rátapad.
A nedves, íves hajlatot
csókkal szárítja föl a nap.

Kis macskaként, hogy elnyúlik,
talán dorombol is kicsit.
Árnyat egy sombokor terít,
hová lehajtja szép fejit.

Felém tekint, és megriad,
pőrén napozva mint lesem,
majd csengő hangon rám kacag,
hadd nézzem csak , ha jó nekem!

Csupán egy óra volt talán,
túlparton ő, emitt meg én.
Szépséges szép volt ott a lány,
én itt egy vágyó kislegény.

Aztán feláll, és általint.
Ruháit lassan ölti fel,
csodáljam még a bájait,
majd lassan ringva tűnik el.

Azóta is, ha ott vagyok,
emléke mindig visszajár.
Nyitott szemekkel álmodok
róla, ki eltűnt, mint a nyár !

  (2010-05-04)

 KUKORICATÖRÉS
  (Szűcs István)

- Ki kéne menni tengerit
törni, míg tart a jó idő,
- hívja Juliska emberit-
ne jöjjön rá a sok eső !

Szekérre kapva porzanak
a keskeny, rázós földúton.
Félalva pislog még a nap,
ködpára ül a hajlaton.

Beállnak törni egy soron,
kupacra dobva tört csövet.
Térden felül ér már a gyom,
botlik a láb, hogy lépeget.

Kezük fürgén, jól dolgozik,
halomba nő a tengeri.
Aztán a pár megéhezik,
jólesne már a reggeli!

- Hallod már Jancsi! Éhezek !
- Tartsuk meg most a früstököt !
- Együk meg most az éteket,
üljünk le itt a fű között!

Leül a Julcsi, szétpakol.
Szalonna. kolbász és kenyér,
hozzá üvegben ott a bor,
kicsit savanykás, ó-csigér.

Kenyér, szalonna pár falat,
aztán a kolbászt szeldelik,
úgy bicskahegyről, mit bekap
párocskánk némi reggelit.

Simán csúszik le rá a bor,
elfogy Jancsinál fél üveg,
aztán Juliska elpakol,
közben a flaskát dönti meg.

Elnézi Jancsi asszonyát,
pakolva mint sürög-forog,
elébe tárva legjavát
hajlongás közben, hogy topog.

Alá is kap hát emberünk,
Julis meg vígan ránevet :
- Na ez kellett még épp nekünk,
bugyimba túrjon csúf kezed !

- Ha már megfogtad úgy ne hagyd!
- Ne hagyd nekem kapatlanul!
- Mozgasd csak még az ujjadat,
Meglásd, hogy mindjárt megszorul!

Szoknyát felrántva jól bedűl,
fehérlik pőre tompora,
virága csiklánd már belül,
elönti vágya bíbora!

Hátul a Jancsi sem marad
csodára várva tétlenül!
Gatyát letolva rátapad,
és megdolgozza emberül!

Juliska ring, akár a nád,
amint a Jancsi a bökdösi,
és bíztatóan felkiált :
- Na most keményen! Adj neki!

Farával fürgén visszalök
hogy párja fürgén döngeti,
szorít, körözve, jókat nyög,
virága roppant élvezi!

Aztán a Jancsi felszuszog,
egyszerre véle Julcsika.
Szinkronban lesznek boldogok,
összhangban jött a kis csoda!

Még visszadűlnek egy kicsit,
elgyöngültek a lábaik.
Jancsi becézi még Julist,
csókolgatja a melleit.

Ruhájuk aztán rendezik,
az idő fut és menni kell!
Vidáman újra tördelik
a sort, és lassan tűnnek el.

Nyomuk sincs már a fű között.
Egy kék katáng még bólogat.
Lelkébe új vágy költözött,
ápol szerelmes álmokat!

  (2010-04-22)

  RÓZSI ÉS A BUBÁJA
  (Szűcs István)

Azt mondja Rózsi, hogy : - No lám!
Éhezve tátong kis bubám !
Tej kéne néki, jó adag,
mitől majd szépen feldagad !

- Kéne még hozzá nagy kanál,
habot kavarni, mint dukál,
mert nincs is annál szebb dolog,
a nagykanál, ha jól forog!

- Ha már úgy viszket ott nekem,
mért kéne várnom, hogy legyen
hajas babámnak fésűje?
Borzolgassa csak más keze !

- Lehet azért, hogy több a gond !
Úgy érzem kell egy nagy dorong,
amely fickándva mélyre űl,
hogy jól kitöltsön ott belül !

- Nem is kell néki más talán !
Vidáman cuppog kis bubám !
ajkában már a jó falat,
és boldog, hogyha enni kap !

  (2010-04-06)

  KIRÁNDULÁS
  (Szűcs István)

Kis erdő szélén árnyba dűlve,
akácfa nyílik épp haránt.
Furcsállom : Éppen délidőre
sárgán kinyílt a ludlipánt!

Leánykám guggol szoknyahúzva,
- sikító hangja szétterült -
csupasz farát fölötte rázza,
mivelhogy épp csalánba ült!

Addig kirázom én keményen
pokrócom, mely a fűn terült.
Odább teszem, mert ennek éppen
egy hangyaboly alákerült!

Aztán a lányt pokrócra döntöm.
Azért jöttünk , az angyalát!
Magasra tartja vígan rögtön
hólyaggal megtelt tomporát!

Na lám! – Csacsogtam édelegve -
Eztán, ha csak alám kerülsz,
Tudjuk mitől lesz jól emelve!
Előtte majd csalánba ülsz !

  (2010-02-03)