szucsistvan blogja

Kicsalt az este. Körbejárok.
Kinn a boglya álmot ontott.
Talán egy lányt majd ott találok.
Vagy ha mást nem, kis koboldot.

Tudom! Nem illik álmodozni.
Azért én mégis megteszem.
Legyen kobold, akár falatnyi,
elég lesz az most énnekem.

Kis barnaság az istenadta,
és huncut csillag két szeme.
Nem kell hogy mondja : mit akarna.
Én úgyis megteszem vele.

Az andalító szénaillat,
az éj sötétje eltakar.
A kis kobold a mennybe ringat.
Őnéki szól ma itt a dal.

       EMLÉKTEMETŐ

Emlékszem még, az ódon utcák
kirakva szürke macskakővel
sajátos álmuk mint alusszák,
s mi sétáltunk egy szőke nővel .

Meghitten békés volt az este,
s pár lámpa pislog félhomályt.
Tudom még, hogy simult a teste,

szerelmet adva, kis virág.

Sehol sincs már a régi utca,
s véle veszett a hangulat.
Betonból áll pár szürke kocka,
szép nőmből is csak álom maradt.

CHANSON AZ APACSLEGÉNYRŐL
  AKI FÉLRELÉPETT
  (Szűcs István)

Ha megszívod bőghetsz te vén
idétlen bús apacslegény!
Azon már el sem ámulok,
kellett neked a rossz kokott.
No, majd vakard, ha égető
lesz és rettentő viszkető!
Egészen biztos rád ragad,
emlékül néked megmarad.
Legjobb darabját már tudod
( nagyon kínos az állapot )
nem kellett volna észrevedd.
No most sokáig kenheted.

  (2011-06-30)

  ZABASZTAG
  (Szűcs István)

Mióta nagylány a Zsuzska,
sűrűn látogatja Pista.
Kertjük végén nagy zabasztag.
ahol ketten sűrűn … járnak.
Megfordulnak ott naponta,
négyszer-ötször jön a Pista.
Hogyha nem tesz ki magáér’ ,
majd akad más, aki ráér!
Miképpen az írva vagyon,
nem marad a lány parlagon.
Szóljon csak, aki jól bírja,
jöhet is a zabasztagba!
  (2011-03-10)

  SZERELMI BÁNAT
  (Szűcs István)

Bőgök, akár a bús ökör
szerelmem, hogyha meggyötör.
Úgy szertezúz a bánatom,
cubákom is búsan falom!

Nem érti ezt meg senki más !
Keserv nékem e vallomás.
A csalfa Rózsi már megint
más férfit néz, és rákacsint!

Kacér ! Riszál, ha arra megy,
s a hetyke csöcske úgy rezeg,
hogy minden szem kocsányra ül.
Irigység rág hát legbelül!

Mert oly szép, hogyha kelleti,
mutatja, hogy mi van neki.
Bizony mondom : elszáll az ész !
Bár volnék bátor és merész !

Tudom, én hozzá nem jutok,
míg egyszer hozzá nem kapok.
Addig ő engem meg se lát.
Ki gyáva, nem jut itt tovább!

Ha úr lehetnék merszemen,
dudáit markolná kezem !
Máris jobb szívvel nézne rám,
és ölbe kaphatnám talán.

Nem is merem elmondani,
mi szépek izmos combjai.
Talán, ha egyszer nagy leszek,
közöttük én is ott leszek.

Ki nem málé, hanem merész,
és láthatóan tettre kész,
annak tárja csak szép ölét,
kedvére hadd zilálja szét!

Ezért nagy hát a bánatom.
Félénknek nem jut alkalom !
Addig bizony csak nézhetem,
megint mással megy kedvesem !

  (2011-01-27)