szucsistvan blogja
Karcsi legény ( idill a falun )
KARCSI LEGÉNY
( idill a falun )
( Szűcs István)
” Éj-nap csak inni : többé nem terem
széles e földön olyan kocsma vendég
védjétek hát ti hárman kegyesen
néhai Cotard mester szomjú lelkét ! „
( Villon )
Karcsi legény sosem tiszta
Istenátka, rossz borissza
Alighogy a hajnal dereng
Már a kocsma előtt kereng
Nem illik rá derék jelző
Nyitáskor csak ő az első
Nincs érdeme semmi másban
Mértéktelen nagyivásban
Kevés pénzét előveszi
És a fröccsét követeli
Amikorra öt-hat benn van
Nincs erő a lábaiban
Tántorogva ott óbégat
Hogy még egyet mér’ nem hoznak
Végül aztán, hogy kidobják
Megindul haza négykézláb
Kapu előtt nagy-vidáman
Kifekszik a virágágyban
Szétfeszül a vidámságtól
És valami furcsát gajdol
- Nahát Karcsi – szólott Terka-
- Jól beseggeltél ma újra !
- Fene beléd – szól mérgesen
- Állni sem tudsz egyenesen !
- Hogy az Isten mért ilyet ad ?
- Kitörhetnéd már a nyakad !
- Kezdelek én nagyon unni,
- De jó volna szabadulni !
Karcsi meg csak hallgat nagyon.
Mondja csak az asszony. Hagyom.
Nyaka köré fonja karját,
Lehányja az asszonykáját.
( 2009-04-29)
Munkadal
MUNKADAL
( Szűcs István )
Sok esővel jött a tavasz,
A szöllősben megnőtt a gaz.
- Hú, de gyomos ! – mondja Sári
- Menjünk hamar megkapálni !
Annak aki nem csak henyél
Tenyértörő a kapanyél.
- Tegyük félre most a kapát!
- Jöjj! Csináljunk inkább kisbabát !
Kigazoltunk egy sort szépen,
Talicskára feltetézem.
- Hagyd már végre a taligát!
- Jöjj ! Csináljunk inkább kisbabát!
Éget a nap, ízzik a lég.
- A munkából sosem elég ?
- Ledobom a fürdőruhát.
- Jöjj ! Csináljunk inkább kisbabát !
Esteledik , ránksötétlett,
Sárikám szép lába reszket :
- Hagyjuk abba már a munkát .
- Ne csináljunk több kisbabát!
A kis Sára mostmár tudja
Mily nehéz a parasztmunka.
Nem oly könnyű itt helytállni,
Mégis imádjuk csinálni….
2008
Csak néhány vonás
CSAK NÉHÁNY VONÁS…
( Szűcs István)
Csak néhány vonás még, és itt az est.
Az ecset pár buckát barnábbra fest.
Homokkal fodros part között
A víz alkonyfénybe öltözött.
Mélysötét lombú parti fák,
Ösvényre hulló száraz ág,
Bokorból rám egy őz tekint,
S a gáton túl a búza ring.
Aranyat mostak itt a kanyarban,
Hová a fövenyt rakja le halkan
Csobogva a régi időkről,
Ringó csípővel szitáló nőkről.
Festem a tájat. Képre teszem
Alkonyi fényt a nagy szinezőt,
És egyszer talán majd észre veszem :
Oly egyedűl vagyok itt a vászon előtt.
( 2009-02-06)
Arravaló tekintettel, hogy alapállásból festő emberke volnék. Kerüljön fel a blogom elejére ez is
Tegnap az udvaron
TEGNAP AZ UDVARON
(Szűcs István)
Udvaron ültem kinn a széken
Fülembe susognak a levelek
S a hátam mögül indiszkréten
Rózsák hajtják hozzám fejüket
Csak egy póló van rajtam, mivel
Fölösleges ennél több ruha
Tavasz bolondít ezernyi színnel
És virágzik még az orgona
Nem látok már a kerten végig
Levélruhássá lett a bodzaág
Széles levél közt nékem díszlik
Szerényen búvó sok gyöngyvirág
Nem hinném, jobb dolguk akadna,
Irigykedhetnek rám az égiek
Tulipánok körébe zárva
Kezdenek nyílni most az íriszek
(2009-04-25)
Csak kiváncsi vagyok tényleg működik e nekem is. Próbaképp a ma reggeli versem raktam bele