Szerelemről

Kávé-szerelem

 

Kávét főztem, gőzölög,

aztán visszahőkölök...

Nincs még itt a galambom,

halasztom a kalandom.

 

Ha a kávé már kihűl,

s nem lesz aki nekiül,

a galambom felderít,

és kávéstól felhevít!

 

Hallom is már, hogy zörög,

kapum előtt sündörög...

Thermosz csillog kezében,

szerelem a szemében!

 

Nincs hát veszve semmi sem,

hozott kávét, azt hiszem...

Övé lesz a friss, a hév,

kezdődhet egy új napév!

 

2020. február 2.

Deres reggel

(Kedvesemnek, szeretettel)

 

Felragyog a Napocska

bárányfelhős égen,

hívogatva integet

zúzmara a réten.

 

Jobb lenne sok szép virág,

mint e deres álom,

de ha nincs más, így is jó:

Te lehetsz a párom.

 

Ha eljönnél, talán még

olvadna is nékem...

Rögtön tavasz virulna,

s ragyogna a képem!

 

2020. január 20.

Krumplipaprikás – szerelmesen

 

Krumplipaprikásba mártom kanalam,

ízlelgetem, benne van-e minden.

S az összeset ha a számba vittem,

elterülök kanapémon urasan.

 

Elgondolom, hogy az urak ettek-e

valaha is ilyen finom étket,

vagy csak gyűjtik fejükre a vétket,

és pokol lesz majd a lelkük rejteke...

 

Nekem most ez nagyon-nagyon ízlett,

rajta egy-két zöldséglevél díszlett,

szemem csillog, ahogy pislogok rá!

 

Szerelmesen tekintek én vissza,

a szemem a kéjes látványt issza...

Ám eközben csöndben gondolok RÁ!

 

2020. január 27.

Visszajövök!

 

Hiába a konok reggel,

amikor a vén Nap felkel...

Nem jön hozzám az én rózsám

e hajnali késő órán!

 

Nincs még kilenc, ez így igaz,

de számomra ez nem vigasz!

Aki szeret, nem válogat,

egyszerűen: meglátogat!

 

Ja, hogy nem úgy megy a dolog?

Nem minden az órán forog?

Előttem az élet sava,

nincs a létnek üres szava!!!

 

Bevallom hát, én azt hittem,

ajándékom eléd vittem!

Ma reggel is vártam reád,

készítettem forró teát.

 

Azt reméltem, megmelegít,

s drága lényed majd felderít.

De látom már, ez nem hatott,

józan eszem is elhagyott!...

 

Megyek tehát, futok egy kört,

meg ne ártson ez üres flört...

De nemsoká visszajövök,

mert az idő forog, pörög!

 

2020. január 12.

Későn keltem

 

Későn keltem, lusta vagyok.

Gondjaim ma mégis nagyok.

Gyere rózsám, fogd a kezem,

míg a csizmám föl nem veszem.

 

Aztán persze nem mehetsz el,

jobb, ha nálam megtelepszel.

Mérföldjáró bőrcsizmámban

megújulunk édes nászban!

 

Vagy ha nem, hát add a kezed,

mutasd két szép ében szemed!

Elrobogunk messze földre,

míg a lámpa vált majd zöldre.

 

S ha ez itt nem következne,

akkor sincsen minden veszve.

Álomország határában

eggyé válunk égő vágyban.

 

Ott már nem lesz másság, törvény,

beszippant a forgó örvény.

Ha azt itt most bizton tudnánk,

mennyországba már itt jutnánk!

 

2020. január 5.