sindy blogja

Élt egyszer a Hortobágyon, a nagyiváni pusztaságon egy boldog házaspár, a férj gépészmérnök volt, a felesége pedig földrajz- rajz szakos tanárnő. 
Minden hétvégén együtt kertészkedtek, füvet nyírtak, rózsát telepítettek, növényeket gyűjtögettek nagy szeretettel a határban, és szorgalmasan ültették be a szép nagy kertjüket. Ültettek bele illatos jezsáment, kőrisfát, kiwit, tölgyet, és illatos loncot. Az egész kertjüket belengte a mesevilágok szépséges hangulata, mert a kedves tanárnő olyan örömmel csinosítgatta a kertjét, hogy messziről jöttek a falubeliek megillatozni, és csodálkoztak a kert szépséges szépségén. Akácok, és kerti sütő, futó uborkák, és oroszlánszájvirág, futópetúniák, és kerti tó örvendeztették meg a szívüket, amit igen nagy munkájukba került kialakítani, és több évükbe, mire ez az egész kert a tóval együtt elkezdett szép összképet mutatni. A kis tavat először kikotortatták markológéppel, évekig büdös tó volt, amíg ki nem alakították a tó köré a nádast, többféle nádból, és direkt úgy ültették a nádat, hogy legyen helye a fecskéknek a kis tóból vizet inni. Telepítettek pusztai nőszirmot is, és sok halacskát a kis tóba, szigetet is építettek a közepére kis híddal, ámde áldozatos munkájukat gyakran megkeserítették az állatok. Volt, hogy vidra tizedelte meg a halállományt, volt, hogy három földikutya garázdálkodott a kertben, és a föld alá tűntek el egy lyukon a különleges íriszek, amiket a tanárnő előszeretettel nevelgetett. Mégis, úgy 14 év alatt sikerült olyan széppé varázsolni a kis birtokot, hogy bárkinek boldogságot okozott az a kert, aki csak rálelt. Nagyon előrelátó volt a gépészmérnök Úr, és kedves felesége, mert nyugdíjas korukra előre gondolva terveztek, és kiviteleztek mindent. Annyira nagy örömmel és boldogsággal telve dolgoztak a kertben, hogy ennek messze Földön híre ment, és még külföldről is jöttek az iskolások megcsodálni, amit ez a két, egységben lévő ember alkotott. Valóságban illatozó inspiráló mesebeli kertet hoztak létre, amely mindig, minden évszakban egy csoda. Hosszú lócát is tettek a verandára, hogy a nagy párnákon kifújják magukat, és csodálatos szerelmes verseket olvasgassanak, mert ezt a csodavilágot csak két szerelmes szív tudja megálmodni, és együtt, egységes erővel tudták csak felépíteni. Emiatt minden szomszéd is nagyon szerette a házaspárt, mert mindig jószívűen, és mosolyogva fogadták a vendégeket, szívesen meséltek a kertjükben található csodálatos növényekről, és eközben minden látogató megpihent náluk ebben a mesevilágban, valahol, a Hortobágy szélén. Kertjüket úgy tervezték, hogy rengeteg kismadárnak adjon otthont, így aki szomjazott a madárcsicsergésre, az náluk a kertben olthatta ebbéli szomját szorgalmasan. 
Volt egy gyönyörű kutyájuk, Marci a labrador, játékos boldog kutyus, aki kettőjük szerelmét játékosságával megkoronázta, és nagyon nagy örömöt csempészett a házba. Illatoztak a szélben a jezsámenek, nádirigók, és fecskék csicseregtek, boldogságot adva minden Nagyivánban élő kis és nagy embernek.. Ha erre jársz a Hortobágyon, az alföldi rónaságon, gyere be te is e csodaszép mesekertbe!!

Timó Kincsestára

Volt egyszer egy nagyon tehetséges kisfiú, úgy hívták, hogy kis Timó. Rengeteget legózott a testvérével. Már picurka korában annyira mély gondolatok szántottak a kis fejecskéjében, hogy megkérdezte egy szép napon az édesanyját, hogy Mond anya, én miért születtem?? Egy nagyon vagány, Gellért hegy tetején bicajozó kissrác volt, aki úgy üzletelt már kicsi korában, mint egy profi pénzügyi manager. Az üzlet szinte a vérében folyt. Azt is mondhatnánk, hogy szinte Inkább forrt a vérében az üzlet. Történt egyszer, hogy a kis Timó kapott ajándékba sheriff kalapot, pisztolyt, meg pisztolytartó övet is hozzá. Nagyon szerette, sokat játszott vele a testvéreivel együtt, de mégis egyszercsak megunta, és a pisztolyokat visszavitte a játékboltos Iván bácsinak, hogy cserélje ki neki, valami más játékra. Viszont Iván bácsi azt mondta, hogy nem nálam vetted, így nem cserélhetem ki. Nagyon megszeppent kicsi Timó, hogy akkor most hogyan fog üzletelni Iván bácsival, és elkezdte felvértezni magát üzleti tudással, azonkívül pedig szorgalmasan gyűjtögette a Mc Donalds - es játékgyűjteményét, pakolgatta, hogyan is lehetne valami haszonra szert tenni?? Egyszercsak édesanyja egyik délután meglátta, hogy számolgatja kis Timó a játékgyűjteményét, és megkérdezte tőle, hogy te mit csinálsz ilyen szorgalmasan kisfiam?? Kis Timó fel se pillantott, hiszen annyira el volt foglalva.... azt válaszolta, hogy Anya! Hát gyűjtöm a gyerekeimnek!! 
Édesanyja ezen nagyon felvidult, milyen jó fej ez a kisfiú, és rögtön elújságolta az édesapának is, hogy milyen kis tehetséges srác ez a Timó, és mennyire előrelátó, hiszen még kicsi, de már a gyerekeinek gyűjtöget. Timó mindig gondolt a jövőre, sosem adta fel a holnapot a ma szépségéért, olyan meggondolt volt, mint egy vezérigazgató. 
Sokáig, még évtizedek múlva sem felejtette el az anyukája, hogy milyen jó gondolkodása van a kisfiának, hiszen ő volt édesanyja titkos kis kedvence. Kis Timónak valahogy a vérében volt az üzlet, nem felnőttektől tanulta, csak egyszerűen ráérzett, és mindig kíváló, és győztes akart lenni. A titka a szabadságában rejlett, hogy nagyon szabadjára engedték a szülei, sokat barátkozhatott, bicajozhatott, sosem volt egy otthonülő típus, hanem rendkívül bátran viselkedett, és nagyon megállíthatatlanul fejlődött mindenben, mert minden érdekelte, nagyon nyitott volt a világra. Eltervezte magában, hogy ő gazdag, és sikeres akar lenni. Ellenállhatatlanul rollerezett, edzett dobfelszerelést is kapott, hogy hadd fejlődjön, hadd élje ki a tehetségét, és nagyon boldog kisgyerek volt. Olyan okos volt, hogy előre kiszámolta, mennyi pénzbe kerüljön otthon egy tepsi igazi olasz krumplis pizza. Édesanyjával boldogan sütögettek pizzát, de Timó szigorúan meghatározta, hogy annak mennyi pénzből kell kijönnie. Nagyon szerettek együtt sütni Édesanyával. Timó akkoriban annyira szeretett a konyhában tevékenykedni, hogy bejelentette, hogy ő bizony szakács lesz. Volt is gyermek szakácskönyve, amiből anyával együtt készített kibelezett zsemléket töltött meg salátával, és fantasztikusan finom gyerek recepteket próbáltak ki. Meg a Buci Maci salátát. A suliban is nagyon jól tanult, és komoly sikereket ért el. Szerencsére már pici korától angolul nézte a Tom és Jerrit, és így angolból nagyon szuper lett, meg persze a számítástechnika, amit otthon jó erősen begyakorolt, és sűrűn játszott, akkor tett egy másik bejelentést is, amikor is akaratát kinyilvánította, és előadta, hogy ő bizony számítógépes játékprogram készítő lesz.. Anyukája mindent nagyon komolyan vett, és mindent megjegyzett, hogy mikor mi szeretne lenni éppen kis Timó, és nagyon örvendezett a szíve, hogy milyen okos, ügyes kisfia van. Timó mindig erősebben kikövetelte magának amit akart, és ez is a sikerének az egyik titka, hogy nem fél, hanem bátorság duzzasztja kebleit. Eleve győztes alkat, nagymamája beíratta zongorázni, és ott is rengeteget tanult, fejlődött, minden egyes kottával, és szinkópával egyre jobban rajzolódott ki a vállalkozói, és művészi jelleme. Mint építőkockák, úgy épültek egymásra a zenei tanulmányai, és ezek megalapozták, és megsegítették abban, hogy jobban értse a matematikát, és a nyelveket. Mindenére nagyon gondosan vigyázott a kis Timó, és ami már nem kellett neki, mindig szépen eladta, így fejlesztette üzleti bátorságát. Nem kellett könyvekből tanulnia a kereskedést, mert a gyakorlatban már megélte azt. Nagymama egyszer megtanította könyvelni is. Elkezdett füzetet vezetni, amiben lekönyvelte, hogy mennyi bevétele van, mennyiért vett kiflit, mibe került a nagyinak egy virág, és a megmaradt pénzt is odaírta, ez a pénzügyi napló volt az élettörténetének a naplója is. Timó nagyon sokat tanult mindenkitől, akitől csak lehetett, szívta magába a tudást, mint egy igazi tengeri szivacsállatka. Ki volt rá éhezve, és szomjazott rá, hogy megismerje a körülötte lévő világot.

 Perzselő nyárban illatozik a barackvirág, susogó szél viszi az almafa virágporát. Szorgalmasan dolgoznak a méhek, gyűjtik a nektárt a jó népnek. Hangyák ezrei szorgalmasan munkálkodnak, összehangolt csapatként szépen együtt dolgoznak. Nádirigók éneke a fülembe száll, búgnak a gerlék szerelmesen már. Mily csodás, mily dicső a természet!  Eperfa lombja törekszik a magasba, buxus száz éves bokorja éled, így gyönyörködteti az egész lényed, ez itt ám a lényeg!  Nádirigók, poszáta, csirregő madárka felelgetnek egymásnak, s fenséges a dalárda. Kórust alapítanak a kismadarak, gondtalan csicsergésükkel szabadság illatot árasztanak. Amikor éjjeli csend honol, és nem jár más, csak a fülesbagoly, akkor rájövök, hogy mily gyönyörű ez a tény, ember van a világmindenség közepén! Emberek ti teljes, kitárt szívvel gyönyörködjetek, mert idilli e kép, csodálatos, remek!  Ahogy hallgatod e remekbe szabott szimfóniát, lelkedbe élet jön, s Vidámság hatja át. Éjjeli csend, sötétben pihen a sok tücsök, kismadár, békák kórusa éjjel kettőkor nem hallatja a hangját már. Pihen minden élő, nyugalmat ont a táj, de eljön a hajnali négy, s virradatkor új csicsergő kórus víg dala száll. Repkednek, mesélnek, énekelnek kitartó kedvességgel, meg is áldja őket az Alkotó hatalmas bőséggel. Bővölködik kicsi szívük önfeledten, játszmákat nem játszanak, nincs is miért, hogy egymásnak képet mutassanak. GERLE, nádiposzáta, gólya, és darvak megkomponált szép rendben haladnak. Ahogy erősödik a nap, félretolja a sötétséget, a mi szemünk is egy új, szebb napra ébred, elindul teljes örömmel a nap, mobiltelefonra felkerül az app, és szép renddel megérkezik a villamos, melynek száma lehet négyes hatos, új örömökkel kecsegtet az új munkanap, bontogatja a nap az új sugarakat, miközben kávéját issza a nemzet, az újságírók tolla új cikkre hegyezget, ébredj fel, drága magyar nemzet!! Ez a csodabogár ím messze repült, a Hortobágy pusztájáról Inkább villamosra ült, kipróbálja, hogy milyen a város, melynek kapuja nem kilenczáros. Tervezget a csodabogár, és egyeztet, harmóniában haladnak a szonettek. Illatoznak a bodzavirágok, és olyat álmodnak, amiket szem még nem látott, örökös örömvirágok, kamillatengeren előre törtető hajók, illatfelhőben úszni csodajó!! Tamariscus rózsaszín virágai énekelnek,  üdvöt, és békét hoznak minden jóembernek. Nyárfa levelei forognak a fuvallatban, friss búzavirág nyílik az ablakban. Bodzaültetvény nektárkészítésre hívja a méhecskéket, ezernyi szépséges madárcsicsergéssel átitatott virágillatban megfürdetetett csoda várja a Hortobágyra érkezőket. 
Nyisd ki a szemed, és csodákat fogsz látni, mennyei dallamos poszáták, és füsti fecskék éneke a szívedbe fog szállni. Amikor jégeső kopog az ablakodon, nyáron telet játszik a természet, a lelked akkor is új csodákra ébred. És megintcsak előkerült ez a csodabogár, aki nem akar dolgozni, pedig itt a nyár. Te csodabogár, a télen miből fogsz élni??  Lesz - e kedved még vígan zenélni?  Végy példát a hangyáról, aki szuper szorgalmasan dolgozik, családban és harmóniában egységben munkálkodik. Sajnos a kedves csodabogár mindenkinél okosabb, így nem találja a csapdából kivezető utat. Pedig szerencséje lenne termete szépséges, szép kis bogár, de jelleme rémséges. Belefúródik az  emberbe, és szívja a vérét titokban hempergve. Kedves csodabogár bármennyire szerettelek, épp itt az ideje, hogy szélnek eresszelek. Kénytelen leszek tőled megválni, mert szerintem nem fogsz te változni. Így a csodabogár előtt az ajtó nyitva áll, és hiába izzik a forró nyár, a csodabogár előtt bezárul a gyönyörű táj, mert nem volt hálás, hogy szerettem, neveltem, és megvédtem. Csodabogár viszlát, remélem többet sose látlak már!!!