sindy blogja

Isten Igéjében elmerültem én, mert ebben van csak számomra
élő remény, ez az ami éltet, és felemel engem, szerető
kegyelmességével tele a lelkem, boldogan hirdetem, Alkotómat kissé  már megismertem, csodái szívemben, s lelkemben elmentem, s soha nem feledem, mert Őnélküle már nem élhetem ezentúl életem, örök szerelem ez már énnekem, soha többé nem vagyok egyedül, sem hideg, sem forró éjjeleken, csoda, és kirobbanóan örömteli mámorba merülök, s hatalmas két kezében boldogan elterülök, immár van, aki vigyázzon rám, Ő az én mennyei Édesapukám, szeret engem, s szemeivel tanácsol , úgy bíz ám!! 

Madárcsicsergés terápiában részesülök, az élet szép dolgaival szembesülök.. Belefeledkezem a csicsergésbe, lelkem húrjain hárfáznak a hortobágyi kismadarak, berepül a szobámba egy fecske, s kész is van a magánénekecske..Csak az én számomra ficsereg- csicsereg, elénekli nekem, hogy jön már a napkelet..A szél lágy fuvallatot játszik, a lelkemben ilyenkor nagy öröm látszik..Bizony bizony, ha orvos lennék én, felírnám minden betegnek, nagy kanállal szedje a madárcsicsergést, s minden megfáradt embernek, merüljön el eme idilli képben, s lelje megnyugvását a természet szerető szépségében..sok sok kismadár él szerte a világon, de nekem a hortobágyi ficsereg, máris jelzi a templom harangja, ébredjetek fel, emberek!! Hajnali 5 kor központi riadó, minden falusinak ébresztő, nincs itt henyélés, lazsálás, van viszont sok sok kapálás...persze falun ám jó pletykás az élet, még ha jó is vagy, de kibeszélnek téged..Nem.tudnak erről leszokni, hogy is kell ezt feldolgozni? Szemtelenül magándolgokba kérdeznek, s azt hiszik erre joguk van, s nem is vétkeznek..

Kórus Gólya, gőte, füsti fecske, bárányok ès tücskök, Tanuljátok meg ti is ez egyszerű trükköt: Zengedezzünk együtt a mi ALKOTÓNKNAK, magasztaljuk nevèt, mert ő csodálatos nagy! Reggel, dèlben, este a fák is tapsolnak, a madárkórus harmóniában imádja csicseregve a Teremtőt, áldván áldja az Urat, magasztalja az egèsz Hortobágy csodálatos èletteli dallal az Urat, aki után kicsi szívünk figyelve kutat...

Kipróbáltam milyen katolikusnak lenni, hideg templomban fázni, köhögni, unalmasan, mozdulatlanul egyhelyben ülni. Nincs wc, nem az életre van kitalálva, szomorúság a köbön, kibírhatatlan az egyhangúsága. Ha ilyen hideg templomban Kell fagyoskodnom, inkább lemondok a katolikusságról, és örömteli életet kezdek élni mától. Soha többé élettelen templomot, bárhogy szóljon gyönyörű orgona hangja, nem Isten akarata, ha a testem a hidegség megfagyasztja. Még szerencse, hogy nem katolikusnak születtem, és nem hidegített a dajka kezdetben. Ha ezt tette volna, menekülnék onnan, elgondolkodtató a szomorúság ottan.....