rTamas blogja

A tavasz hűs leheletét szippantom,

Megújul bennem az életnedvem,
Lelkem salakját kiveti a testem,
Hűségesküt teszek vers- barátom!

Fényesre írom tollam kecses végét,
A napsugár had csúszkáljon rajta,
És szikrázzon a szó az írólapra,
Érted teszem, meséld a lényegét!

Szívemben őrzöm a Te barátságod,
Örök fény övezi ifjúságod,
Múlt, jelen, s jövőben halhatatlan vagy!

Ábrándozás, s valóság képe: Vers!
Barátság és hűség nélkül minden nyers,
Költő távozik, Téged hátrahagy!

T-avasz virágai köszöntenek,

O-da van már télnek hava,
L-elkemből szól versem szava,
L-ányok, legények most ünnepelnek!
Á-hítat szorongatja szívem,
S-ok- sok boldog gyermek dalát hallom,
Z-okogok a boldogságtól, elcsuklik a hangom,
K-edvüket fokozza szeretetem!
O-ly gyönyörű az élet, bárcsak telve lenne fénnyel,
D-erűsen telne mindenki fölött a lét,
Ó-vációval várjuk a tavaszt, hisz csupa virág a rét,
K-ellemesen telne mindig így az élet: napfénnyel!

A tavasz ráöltötte lila ingét,

Gyönyörködött benne, s elsietett,
Nem él már, ki ily csodás fát ültetett,
A természet vigyázta életét!

Szellő lebbenti hűst adó keblét,
Folyóvíz tükörképet készített,
Fönt, napsugár felhőket terelgetett,
S átölelte magasba nőtt testét!

Orgonafa tüneményes virága,
Szerelmet sugall annak illata,
Kisleány aláül, s bódultan mereng!

Táj fölött ábrándok kergetőznek,
A vízen idilli színek ejtőznek,
S bent a szívben szerelmi harang cseng!

/Váczi Mihály: "Valami nincs sehol" c. verse ihletésére/

Mond! Mond, hogy Te tudod!
Hol? Mégis hol van, ha nincs mindenkiben a boldogság?
Gondolkozz! Szívedben bent lakozik, hát nem hallod?
Belül, ha nem fáj az már újság?
Feszíti agyam a kíváncsiság! Te, hogy gondolod?
Létezik bennünk valami, ami újdonság?

Ha hiányzik a szeretet, nincs boldogság!
Ha nem teljes a szerelem, az is baj, de más valami,
A lelki béke hiánya: boldogtalanság.
Mondj egy tanmesét, tanulság legyen akármi!
Ez mind kevés, hisz az ember valódi, nem egy másság.
Mondanivalód van? De kinek? Mindenkinek? Tanuld meg leírni!

Írd le, mi mindent jelent az élet, s a boldogság!
Taníts! Taníts meg helyesen minden szépet és jót,hogy kell megélni?
Jól élünk? Az álság,
De élünk, ez valóság, s lehetne másképpen is élni!
Együtt van az élet minden összetevője: ami bennünk lévő adottság,
S ezért, ha a módját már tudni fogjuk, bizakodhatunk, hogy boldogságban is lehet élni!

Kenyere javát már megette, s még él,

Szeretet havát tán feledte, hisz, s áld,
Eleven, magát élteti, mást megáld,
Tenyere haját simítja, még remél!

A fényeket kerüli, sötétet lát,
Arcán a pír rég eltűnt, csupán emlék,
A múlt benne él, de már csak töredék,
A jelenben "látja" másoknak hangját!

Kopog a fehér bot, útját keresi,
Idős testét már mindig az vezeti,
A türelme a benső magány társa!

Félelem már nem lakozik szívében,
Lelke még álmodozik a sötétben,
Elméje az Úr hívó szavát várja!