rTamas blogja

Szerelem
rTamas•  2019. április 22. 15:29

Kellesz!


Úgy hiányzol nekem,

Mint világtalannak a fény,
Mint a Nap sugarának a napfény,
És mikor ábrándozol, érzem: veled van szerelmes lelkem!

Látom, velem boldog vagy!
Ragyog harmatkönnyes szemed,
Felém nyújtod kis kezed...
A külvilág Téged diszkréten elhagy!

Számíthatsz rám! Olykor, ha bánatod mégis lesz:
Ölelő karom kitárom,
Bújhatsz, hisz lelked is birtokolja az én lelkivilágom:
Kellesz nekem!

rTamas•  2019. április 22. 12:28

Tegnap volt a ma...


Még látom a Napot nyugovóra térni,

Már látom a Holdat álmosan ébredezni,
Már látom a napot "igét" lehelni,
Még látom holnapomat szeretetben élni!

Keresem pillantásod, gyönyörködöm benne,
Kutatom lelkedben örömet miben lelne,
Boldogságban fürdök mikor kiül a rózsa arcodon,
Vidám percek, s napzáró csók mosolyog ajkadon!

Az esti lámpafény utolsót villan,
Álomba merül szép szemed világa,
Harmat hajnala belepirosodik a tegnap holnapjába,
Majd színes álmából a szerelem csillaga megcsillan!

rTamas•  2019. március 14. 15:34

Beérem ennyivel!

Minden nap emlékezem a múltra,

Minden nap áldást kapok a jelenre,
Minden nap csodálattal nézek a természetre,
Minden nap szeretetben élek újra, meg újra!

Messzire száll a képzeletem,
Még mindig szerelem tengerében fürdik lelkem,
Rózsabimbó nyílik nap, mint nap szívemben,
Rózsaszín légben repked az érzelmem!

Még a szellő is körülöttem vidáman futkározik,
A tavasz zsongása felajz,
Mint az élet által festett életrajz,
Tündér álmokban a lelkem...: alszik!

Nem kérek nagyobb boldogságot,
Elegendő, ha örökké szeretsz,
Élem szenvedéllyel e késői ifjúságot,
S így kézen fogva örökre enyém lehetsz!

Reményi Tamás 😍
2019.03.10.

rTamas•  2019. március 14. 07:19

Az első találkozás a szerelemmel


Az új élmények gyönyörére emlékszem:
Az első találkozás átélt csókjaira,
A tengersok érzelmes szóra,
A szívem tűzrózsáinak hevére, melyet még a torkomban is éreztem!

Nem ismertem korábban e csodálatos érzést,
Nem sejtettem, hogy a szerelem engem utolér,
Lelkem a száguldó széllel mikor az égbe ér...,
Az a pillanat túlélt minden addigi sejtést!

A katarzis már hab volt a tortán,
Bennem a szerelem attól kezdve extázisban nőtt,
Úgy érzem ekkor lettem igazán felnőtt,
De még ma is forr a vérem, s a vágyam sincs fogytán!