rTamas blogja

Emeld fel hangodat, szóljál!

Lelkedben ne akadjon el...
Szárnyaljon a szó, mely perel,
Vágyaidnak adj esélyt! Fáj?
Beszélj! Élhető vigaszra,
S feloldozásra vársz? Ébredj!
A hited Rád talált! Kétkedj!
A döntést ne bízd rá másra!

Szerepet cserélsz? Ki vagy Te?
Őszinte vagy? Add magadat!
Tudsz még szeretni? Gondolat,
Mely belül perzsel, a léte
Az égbe száll. Érzés marad,
A vágyad nő epekedve,
Elnyűtt életed keserve
Megül tétlen, mint Te magad!

A magányban is szőhetsz szép álmokat!

Az álomból egykor még valóság lehet,
A szíved érte sok mindent megtehet.
Légy nyitott s fogékony, így megtalálhatod a boldogságodat!

Vedd észre! A magányos virág a fényre kivirul.
Az élet számtalan meglepetést tartogat,
Közülük: az árnyék és fény neked is sok- sok lehetőséget osztogat.
Vesd el félelmeidet, s arcod ismét kipirul!

Légy bátor! Lépjél a magányból tovább!
A Nap, a csillagok fölötted is fényesen ragyognak,
S a mosoly rózsái lelkedben kinyílnak:
Ettől meglásd...a magány önmaga árnyékát választja inkább!