pici-blog

Emlékszem a régre
apám és a nagyapám
ettünk apró asztalnál.
Én a kenyér belét vájtam
Apám a héját ette
belét vagy nekem
vagy nagyapámnak tette.
Fura egy tett
én mint gyermek ő mint idős
mindkettőnknek a puha volt az ízletes
jóízűen faltunk, mint ki sosem evett.
Emlékszem mikor lányom ette a kenyér belét
én pedig a héját rágtam, mert változott minden
az asztalnál csak én és apám, kezünk most puha közepet
száraz szélre cserél.
Hiányzott rég a nagyapám, cserélődnek a szereplők
ahogy az idő is lassan, mindenkinek lejár.
Minap éppen úgy esett, lányom is felnőve,