Egy szelet kenyér

pepo•  2018. december 6. 20:54

Emlékszem a régre
apám és a nagyapám
ettünk apró asztalnál.
Én a kenyér belét vájtam
Apám a héját ette
belét vagy nekem
vagy nagyapámnak tette.
Fura egy tett
én mint gyermek ő mint idős
mindkettőnknek a puha volt az ízletes
jóízűen faltunk, mint ki sosem evett.
Emlékszem mikor lányom ette a kenyér belét
én pedig a héját rágtam, mert változott minden
az asztalnál csak én és apám, kezünk most puha közepet
száraz szélre cserél.
Hiányzott rég a nagyapám, cserélődnek a szereplők
ahogy az idő is lassan, mindenkinek lejár.
Minap éppen úgy esett, lányom is felnőve,

kenyerének a belét az én tányéromra tette,

eszembe jutott egy régi emlék,

sorra halmozva mindazt, mit egy szelet kenyér tett,

ki ette a szélét. Ki pedig a belét.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

pepo2018. december 8. 04:33

Köszönöm..

Bugattika2018. december 7. 07:31

Üdv, Pepo! Csodaszép emlék, a családi asztalnál történtekről... szinte látni is mint egy filmdarabkát ! :) Valódi időképek ! Tetszett a versed!
István