Poetes társaimhoz

Marie_Marel•  2011. július 22. 15:48

Nádtető, káposztás pogi

Nádtető, káposztás pogi

A bableves illata elénk futott
mint türelmetlen fruska
vendég elé az útra
mikor egyesével, párba'
érkeztünk Böszibe a Tájházba;
szerettük kemencés udvarát
hol összegyűlt jónéhány versbarát
a három János és a víg kompánia

Hajdúböszörmény, 2011.06.07.

Marie_Marel•  2011. július 22. 15:42

Nem csak mára

J.Áginak boldog születésnapot!
2010-11-25 12:01

Nem csak mára

Azt kívánom, legyen boldog a nap,
s bár az idő visszafordíthatatlan,
boldogságod is legyen az.
Maradandó.
Mint a gondolat, mi megújulva,
de örökkön kísér utadon:
erős vagy.
Kapaszkodó és szerető Élet.
Hiteid elkísérnek.

2010. november 25.
(Kovács Áginak születésnapjára)

Marie_Marel•  2011. július 22. 15:41

Neked (Barbarának szeretettel)

Neked (Barbarának szeretettel)
2010-12-04 12:10

Szemedben ott a világ:
versedbe bujtatod. Magad.
Ha játékos vagy is sírni hívsz.
Szabad. Neked szabad.

Versbe bújt, felnőtt sorok.
Nincsenek rózsaszín egek.
Mi az, mi erődet adja?
Kezek. Apró kezek.

A világot egyben akarod:
támadjanak bár vadak.
Fejtenének, nem hagyod.
Szavak. Igaz szavak.

Gerinced törhetetlen.
A túlsó partra átviszed
- cipeled súlyod, elbírsz vele -
hited. Tiszta hited.



(Szécsényi Barbarának szeretettel)

Marie_Marel•  2011. július 22. 15:38

Köszönet a negyveneknek

Köszönet a negyveneknek
(a Poet segítőkész adakozóinak)


Épp ennyien vagyunk,
kikben a szándék megfogant
görgetni együtt mások terhét
és nem azért, hogy másoknak tessék.
Szemekből áll a porhó, a görgeteg,
- bár lenne belőle lavina -
s hazánk minden fia hozzátenné,
mit megenged sorsa.
Hely bőven van hova,
mert a természet is mostoha,
katasztrófák sújtják
újra meg újra e kis hazát.
Ennyit tudunk tenni legalább.
Csepp jószándék, sok köszönet:
Szép volt, kedves poetesek!

http://forum.poet.hu/segitsen-aki-tud-felhivas-jotekony-adakozasra-a-poeten-%28szandeknyilatkozatok-gyujtese%29

Marie_Marel•  2011. július 22. 15:25

A cél: város: Mi'skolc

A cél: város: Mi'skolc
2011-07-22

Városod, kedves János:
igen bájos!
Meghódított az Acélváros.
A hangulat itt nem „avas”!
Kilátója előtt hasalva
kanyarognak zeg-zugai,
szemérmesen mutatja meg
azt, ami.
Messzire hallani,
vidám költők társasága
olvassa verseit,
- a szeretet segít -
kacagás cseng, száll a légben,
a miskolci napsütésben,
paródia-zuhatag:
követi kacagás forgatag.
Mily jól esett e víg eset!
Lassan bealkonyul,
kedvünk nem konyul,
beljebb húzódva élvezzük az estet
és a sok verset, zenét,
s titkos könnycseppet törölve
hallgatom Athos barátom
dallamait, mit ajándékul nekem
- meg nem érdemelten –
szerzett
s vele örömet, mi örökké tette
e szép napot
s lassan a holnapot.
Hajnalodott.
Történt még annyi más
és senki sem hibás,
de vége lett:
emléke itt maradt.