Poetes társaimhoz

Tisztelt Kalim Pál!

Ezúton értesítem,
verse bukott, s ez nem érdem...,
a poet-közi versenyen.
Véleményem nem nyelem
el, a lakótelepi zsebem
tele vasillatú verseiddel!
Rívod bánatod poet-szerte,
- tehén sincs, mi lelegelje
tehetséged színe virágját. -
Ne bántsátok az árvát!
Remélem versikém nem sért
sem Palit, sem Tamást:
tudod: tiédet, nem mást
olvasnék reggel-este,
e nagy napon is szeretve:

kívánok neked boldog ünnepet!

:-)))

Most és mindörökké
(Szécsényi Barbarának szeretettel)

Találd meg gyöngyös nevetésed
a régmúlt ünnepi asztalt
saját tavaszod
könnyűséged vázára
simuljon újra öröm
amikor csak akarod
apró gyermekkezek
simítsák utadat
karoljon béke illatú csönded
minden mit vágysz
immár tiéd legyen
mosolyod verődjön vissza
szerető társ-szemen
szavad sose váljon röggé
tiszta forrás legyen
most és mindörökké

Ő legyen balzsamod
(JÁGI-nak)

legyen töredezett hajvégekre
mindenféle fájó kételyedre
a nem gyógyuló sebekre legyen
balzsamod amire csak akarod
 
kedvesed szeme minden mosolya
gyógyítson téged ne múljon soha
varázsereje hited őbenne
álmot teremne ha örök lenne
 
ne légy többé már kételyek foglya
legyen gyógyíred minden bajodra
szeresd örökké szerelmes párod
adja neked az egész világot
 
 

Viharos mennyország
(JÁGI-nak)

Nézem a képed Ágikám
azt a kalaposat, tudod
a csókodat lehunyt szemmel
nem tudni épp kinek adod

szépnek boldognak látszol ott
és szende-szexi vagy nagyon
szeretném ezt látni rajtad
eztán még több és több napon

viharos a mennyországod
hidd el, én nagyon jól tudom
de legyen örök mennyország
neked csak azt kívánhatom


http://kepfeltoltes.hu/111125/_gi_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Szegedi emlék

Csillagmintás ég alatt szendereg a város,
melyről mind tudjuk jól, Tápéval határos.
Azaz, mit is mondok, csak szendergett volna,
Ha arra nem téved pár kóbor poéta.

Zajongva zavarják az éjszaka csendjét,
- Rímekről vitáztak bőszen ők még nemrég -
hatalmas a szívük, de torkuk sem kisebb,
messzire elkerült itt minket az ihlet.

Villamos megálló: két fiatal ember
Furcsálkodva néz fel, de szólni bíz’ nem mer.
Nem kell félni tőlük, visszatér a lelkük,
borukat kínálva, megisszák azt együtt.

A bíborló hajnal elérkezik újra,
elindulunk mi is messzi hazaútra.
Szívünk batyujában barátságot viszünk,
amit hazaérve soha nem feledünk.


Találkozásunk emlékére! 2008. augusztus