Kedves Tavasz!

Jó, hogy megjöttél, te jó kedves Tavasz,
virágillat lengi az erdőt.
Az öreg Tél is, most már eloldalaz,
festik a fákat, égi festők.

Rám kacsingat fenn a nap, s a kék égen,
megszólalt a küncsics, nyitni kék.
És vágyakozva, kínt az erdőszélen,
leskelődnek már az őzikék.

Elfoglalják az itt hagyott fészküket,
a hosszú útról megtért fecskék.
Lesz öröm, ha kikeltik a kicsiket,
s nem lesz itt a sok rovar, vendég.

Virágról-virágra, szállnak a méhek,
gyűjtik a virágport, nektárnak.
Az égen, madárdalt hallani vélek,
vén szívemből sóhajok szállnak.

A régi tavaszok emlékét őrzöm,
volt mi szép volt, és volt mi perzselt.
Mindig hagytam azt, hogy felettem győzzön,
volt, hogy eltolt, és volt, hogy ölelt.

2020. 03. 21.