Az idő!

Elrepült fölöttem,
viharos elánnal.
Kopogott ablakon,
a lejárt számlákkal.

Feltörnek emlékek,
a régmúlt időkből.
Megérne egy regényt,
kezdve a bölcsőtől.

Meg álmodott álmok
tova tűnt remények.
Múltba vesztek, de hát
miről is regélek!

Életem alkonyán,
az idő nem kímél.
Fejemre dért szitált
a közelítő tél.

Próbálom túlélni
azt, ami hátra van.
Ezt a rövid időt,
ha lehet boldogan.

Tatabánya. 2019. 08. 30.