TóthGigi

nem jöttek a szavak,reszkedtek

megfogták a rosz történetek

aztán jöttek a viharfelhők

villámok cikáztak felettük  

majd elbújtatták az erdők

mezőre értek ,tisztán látszott

megcsillan a napfény az égen

minden rendben a szavak élnek

más mint régen sokáig voltak 

csendben ,féltek de reméltek

feledett szépség a tavasz

boldogsághormonos lélek

helyet kutat,hajtja valami

láthatatlan gondolatok

mint a varázslatot megélni

euforikus pillanat 

diadalmat ül az elme

hamis adatok kisöpörve

a felszabadított helyekre

határtalan szelíd tisztelet

alkalmazkodás képesség

örömet sugároz arcom