TóthGigi

TothGigi•  2023. április 10. 15:42

Megérintett

Kísérteties hangulatú,de romantikus hely.

Béka brekegéstől hangos,enyves égerekkel teli, 

lehetetlen közömbösnek lenni,beszippant ,elvarázsol.

Együtt lélegeztem Vele,repültünk a sirályokkal,

versenyt úsztunk a halakkal,gyönyörű lápvidéken.

Este a szentjánosbogarak táncára aludtunk el.

A madarak hajnalban fakadtak dalra,csodálatos.

A párás levegő jobban viszi a gyönyörű hangokat.

A lápi lány élete rejtélyes,világtól elzárt,

vadvizek országa,egyszerre élelmet és védelmet jelent.

Megérintett,mostoha vidék ,de nem szűkölködött semmiben.


TothGigi•  2022. október 31. 17:24

Tök jó

Boldoggá tett,csodálatos volt!
Eljöttél Értem,mosolygott a szemem,
hozzám simultál ,kedves voltál Velem.
Vacsorázni vittél ,finom volt minden,
olyan Édes voltál,majdnem megzabáltalak ám.
Beszélgettünk,sokat nevettünk,huncutkodtunk,
simogattál,csókoltál,Imádtál.
Tök jó,vagyis tök jó lett volna
ha ez nem csak egy szép álom lett volna!
Puszi :)

TothGigi•  2022. augusztus 5. 21:46

puszi :)

nézem a szemeidet,csillognak ám
mosolygok ,fülig ér a szám
simulj hozzám,vágyom rád
persze elpirulok,de jól áll
bújok a nyakadba,bele szuszogok
becsukom a szemem ,amikor megcsókolsz
lassan akarok felébredni,mert élvezem,de
álmomból sajnos,egy nagy kutya puszi ébreszt fel :) 

TothGigi•  2021. augusztus 20. 18:22

Olyan édes vagy nekem

Olyan édes vagy nekem

Én már annyi mérget nyeltem, aztán mégis itt vagyok,
túl a gyógyszereken s ellenszereken,
és ha kínálgatnak egyre többször hátat fordítok,
olyan édes vagy nekem.

És ha éretlen gyümölcsből óh, már kaptam jó sokat,
ha savanyúan érkezem,
s végre kéne már az életből egy másik változat,
olyan édes vagy nekem.

A túlvilág majd összeadja minden bűnömet,
s az ördög a vállamon bőg,
ő tudja, hogy csak rám emelted macskazöld szemed,
s minden eldőlt.

Néha hízelegve lépre csalnak cukros nénikék,
és én nagy kanállal megveszem,
az csak arra jó, hogy megmutassa, mennyit vesztenék,
olyan édes vagy nekem.

S a papírtrombiták, a harsogó világ,
engem nem érdekel,
egy sóhaj többet ér, s szívemig beér
s nekem végem!
Senki sem érti, mindenki nézi,
mindenki nézi,
mi van velem?
Olyan édes vagy nekem.

Ha elment, aki okos
és megcsalt, aki szép
s csak én vagyok ellenem,
kis mentőcsónak győzi le a
bánat tengerét:
Olyan édes vagy nekem.

Ha ábrándosan nézel, mint a némafilmeken,
ha elpirulsz, vagy nem,
könnyű kókusz illat libben át a durva életen:
Olyan édes vagy nekem.

És égek majd a tűzben, s a szívem lángra kap,
s egy percig még emlékezem,
és elém gömbölyödöl, mint a habverőn a hab,
s jó, hogy éltem.

Senki sem érti, mindenki nézi,
mi van velem?
Olyan édes vagy nekem!

Presser Gábor

:)

TothGigi•  2021. április 11. 19:23

József Attila : Levegőt!

József Attila : Levegőt! 

Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott

hazafelé menet?

A gyepre éppen langy sötétség szállott,

mint bársony-permeteg

és lábom alatt álmatlan forogtak,

ütött gyermekként csendesen morogtak

a sovány levelek.


Fürkészve, körben guggoltak a bokrok

a város peremén.

Az őszi szél köztük vigyázva botlott.

A hűvös televény

a lámpák felé lesett gyanakvóan;

vadkácsa riadt hápogva a tóban,

amerre mentem én.


Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,

e táj oly elhagyott.

S im váratlan előbukkant egy férfi,

de tovább baktatott.

Utána néztem. Kifoszthatna engem,

hisz védekezni nincsen semmi kedvem,

mig nyomorult vagyok.


Számon tarthatják, mit telefonoztam

s mikor, miért, kinek.

Aktákba irják, miről álmodoztam

s azt is, ki érti meg.

És nem sejthetem, mikor lesz elég ok

előkotorni azt a kartotékot,

mely jogom sérti meg.


És az országban a törékeny falvak

- anyám ott született -

az eleven jog fájáról lehulltak,

mint itt e levelek

s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,

mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse

s elporlik, szétpereg.


Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.

Lelkem nem ily honos.

Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,

aki alattomos.

Sem népet, amely retteg, hogyha választ,

szemét lesütve fontol sanda választ

és vidul, ha toroz.


Én nem ilyennek képzeltem a rendet.

Pedig hát engemet

sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,

mint apró gyermeket,

ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.

Én tudtam - messze anyám, rokonom van,

ezek idegenek.


Felnőttem már. Szaporodik fogamban

az idegen anyag,

mint szivemben a halál. De jogom van

és lélek vagy agyag

még nem vagyok s nem oly becses az irhám,

hogy érett fővel szótlanul kibirnám,

ha nem vagyok szabad!


Az én vezérem bensőmből vezérel!

Emberek, nem vadak –

elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,

nem kartoték-adat.

Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,

jó szóval oktasd, játszani is engedd

szép, komoly fiadat!