Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Elszalasztott...
kicsikincsem 2018. június 2. 17:19
Meghasad naponta a kérges réteg,
felszakad...
él...
Eleven arcok, elfojtott hangok,
lélegzetek a vaskalapok alatt,
s visszhangzó nyűg.
Az elégedett maszkot
marja a lét-erózió...
Elég?
Itt-ott áramló, szabad fénytöredék
ütött-kopott vágyakra ül könnyedén.
Megcsillan, valamit felnyit,
de nem ígér szépet, nem ígér semmit.
Csak a látványtól össze nem törik
egészen a reménytelen...
Maradhat így is... tétlenség rá a folt.
Sok apró szikra, ami sosem lángolt,
így fakul szürkén, kihuny nyomtalanul,
megnevezetlenül,
kimondatlanul...
kicsikincsem2018. június 4. 09:18
@Törölt tag: Köszönöm a figyelmed!
kicsikincsem2018. június 4. 09:17
@DonGiovanni: Köszönöm a figyelmed!
kicsikincsem2018. június 4. 09:17
@skary: . aza... Köszönlek :)
Törölt tag2018. június 4. 09:04
Törölt hozzászólás.
DonGiovanni2018. június 3. 19:40
Tehát olyan erősek a soraid hogy egy kicsit megviselt! Azonban versed kiváló
DonGiovanni2018. június 3. 19:39
Uhh ez a vers most sok volt nekem. Egy kicsit mellbe vágott!
skary2018. június 3. 11:18
a zélet is valahol...kimondhatatlan