Ahogy én látom

Megfejthető, élő rejtvény,
"csakazértis" nem elég.
Mélyenszántó karcok lelkén,
csupa tűz, de lehet jég.
Megoldják -e illő szavak?
Jutalom az édes csók.
Fellángolnak, felizzanak,
pillangós vágy-takarók.
Mivé válik? Ó, ki tudja!
Bonyolult az életútja.
Jövőt hordoz, születést.
Istenadta lüktetést.

Elmondod mindennap, s elmondom én is...

"Csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja."
Hóba rajzolt nyűgöd olvad, eső elmossa.
Szétfut... lásd, elszivárog... árokban, patakban
semmivé lesz lassan, mint visszhang a haragban.
Csak csendben, csak halkan... kell az idill torz képhez.
Kérgességed kevés, ha lehetetlenné tesz.
Nincs újjászületés, csak ál-igehirdetés,
mely sosem volt Istené, csupán hitszennyezés.
A tízparancsolat tiéd... csak csendben, halkan.
Még van rá időd, mondogasd,  mormold magadban.
Csak csendben, csak halkan... a kellő alázattal
szőnyeget teríts, rőt bársonyt bűnbocsánattal,
ahol nem pap oldoz fel... csak az előkelőbb.
Részévé válsz lassan a láthatatlan rácsnak,
mert " az Úr megadta"  csak töröttebb a szárnyad.
Munkától nemesség. E vagyon hány tenyérnyi?
Szennyét is beszívja ki napjaid megéli.
"Csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja"?
Mennyit élhet az ember? Van, aki sokallja?
Szabad jog, akarat... "szakálla volt kender",
"Mari néni siratta, Laci bácsi kacagta."
Csak csendben, csak halkan  súgd, apáknak, anyáknak.
Egymásra vigyázni, mindenkit hazavárnak!






Az idézett szöveg régi mondókákból való

 Csengettyű szólt alig hallhatóan,

"Megjött a Jézuska." - súgta apám.
Kedves emlék, s marad örök talány,
ki volt ott akkor látogatóban.

Kerestem nyomait, a jeleket,
hiszen hittem mindig a csodákban.
Vágytam rá, hogy a Jézuskát lássam,
de nem láttam angyalt, sem szenteket.

Kezemben csilingel... Hang a múltból,
egyetlen oka van, a szeretet.
Szívemben az érzés tart ünnepet.
"Megjött a Jézuska..." csengettyű szól.