a blog

"Élek,
s mivel érzek,
néha minden fáj,
de az étkek,
s a súlyos évek,
...és szavak,mit ízlel a száj,
fűszerezik életem,
így a fájdalom is lét elem,
néha a szeretet fáj,
s mint zsarnoki báj,
testvére a létnek. "

Emlékeimben még él e ünnep,
mesés volt s szívemben élt,
a fenyők jókedvet szültek,
a kalács anyám kezében kélt.

Készültem,imádtam e napot,
s ha elmúlt,ismét vártam már,
díszítsünk fát,és a szívet,
érezném ismét,ó érezhetném,bár..

Azóta az évek csak szálltak,
Karácsony,már rég nem látlak,
s ez szívemben néha fáj.

De gyermeki szívem még vár,
lelkem ma újra karácsonyt jár,
kik fontosak,hópehelyként szállnak,

szívemben,ők a vágyak,
létem most hozzátok száll.

Láttam,éreztem és féltem,
voltam egy szikra a fényben,
de voltam a sötétben árnyék,
s ha jövőben újra ott járnék,
akkor éljen emlékem,
...szívemben,s elmémben,
ekképpen:
Egyszer fent,egyszer lent,
egyszer ördög,egyszer szent
a létem,
de érzem,
hogy izzó vérem
hajt,
ontja rám a bajt,
de túlélem.
Hisz szívemben erő,
jellemem nyerő,
mert nem adom fel,
élni tudni kell,
ez legyen erényem,
mert elérem,
mosoly legyen a jel.

Bár fáradtan,szememen súllyal,
de szívemben valami újjal,
álmodom,
s mámorként magam átadom,
tán gúnnyal.
...
Hisz létem,énem gúnyos,
s lelkem zavartan húros,
őrült,
halántékom őszült,
de oktalan.

s bár van jó szavam,
csak szív szól igazat,
s agyam fél hamisat,
be nem csapom magam,
inkább indítom hadam,
mely álom,
hogy mézcsókod pihen a számon,
s pecsételi szavam.

Duzzad harag bújkál az avarban

S kirobban belőle egy felbőszült vadkan.

Vörös arcán csak fénylik az agyar

Könnycsepp a szemében egy világot takar.

De mond, mi haszna e létnek

S lángra lobban a pokoli ének.

Kitépett virágok hervadnak a sárban

Mint kóborló lelkek a hall szagában.

Bosszú hangja süvít az éjben

S elhamvaszt a sötétségben.

Könnycseppből özönvíz, agyarból dárda

Eljött az ítélet, eljött mára.

Itt a szabadság, de vérünk az ára

Megváltottuk a jegyet a másvilágra.