Álomrandi II.

Ülünk egy asztalnál egymással szemben

Csak nézünk egymásra, s szemünk se rebben

Mert nem akarunk elvéteni se percet, se pillanatot

Az együtt töltött estét, mely nekünk megadatott

Mely nyomtalanul el már sohasem múlhat

Csak mint életünk kezdete a jövőbe nyúlhat

Jövőnkbe, mit már a kezünkben tartunk

Mit megmutat egymásnak vágyódó arcunk

Mikor szép halk muzsika tör elő a csendből

Mintha égi volna, csak nekünk, onnan fentről

Mert az angyalok is csak minket néznek

És azt suttogják: - ők együtt milyen szépek

mintha csak egymásnak teremtek volna

s a mennyei nagykönyv csak őróluk szólna

mert ők tudják, hogyan szép az élet

csak egymásnak szentelik e rövidke létet-

 

Ekkor a félhomályból két borospohár fénye

Csillan meg mindkettőnk gyémánt szemébe

Bíborszínt festve, mint szerelem jelét

E szerelemvasútnak végtelen jegyét

Mit megváltottunk, s nekünk örökre szólhat

Mely létünkre igaz álomport szórhat

Hogy rózsaszínné váljon számunkra az élet

Életünket világítsa romantika, s fények

S ne múljon el soha e csodaszép álom

Mit magunkra szórok, ez az én átkom.

 

Szórj átkot ránk te is, babonázz meg engem

Hogy legyen miért reggelente örömmel felkelnem

Reggelente mindig a te arcodat lássam

Mint vörös rózsát, egy jelképet a te kezedben láttam

Mely most itt az asztalon illatát engedi

S a következő pillanatot tán számodra sejteti

Hogy szememet behunyva közelebb hajolok

S már imádkoznak értünk az égi angyalok

És én füledbe súgom ősrégi vad vágyam

Megcsókolnálak virágom édesen, lágyan

hogy érezhesd ízem, s én is a tiédet

Fülembe súgjad szép szerelmes igédet

S ez édes csók után csókold te is ajkam

Hogy szívednek ritmusát sajátként halljam

Mint most fülembe hallik e vágyódó dallam

Mely vágyik arra, hogy szívedbe csaljam

De máshogy nem tudom, csak forró tánccal

S szívemet-szívedhez kötve egy lánccal

Szorosan karolva felhevült tested

S te pírnak homályát arcodra fested

Mert érzed te is, mit most én is érzek

Hogy az égből minket az angyalok néznek

Szívükben irigység, s csak helyünkbe vágynak

Nem kell glória, sem vágyálomszárnyak

Csak eme álom randi, mi számunkra az élet

Mert e nélkül többé egyikünk sem élhet

Hogy üljünk egy asztalnál egymással szemben

Oly áhítattal, hogy szemünk se rebben

S füledbe súghassam az örökös vágyam

Hadd csókoljam ajkadat édesen, lágyan.