kicsisara blogja
Meg - kaptam
A mai nap nagyon nehéz, idegileg kész vagyok, szenvedek, az elmém miatt.. a nem akarom, de mégis, a hagyjál békén te érzés, és a hol vagy már, de menj már el... őrület mi?
Gyermekem apja látja mind ezt, mivel haza hozta oviból a kicsit.
Tudja, hogy vagy ki török vagy megöl az ideg..
És elkezdte.. tudja hová kell "ütni" "bökni"
De ezt én nem tudtam.
- Te csak egy anya vagy! Akinek az a dolga, hogy blabla..
Mert ma az a megmondom ki vagy s azt teszed amit mondok!
Nagyot sóhajtok! Megkértem a legkisebbet menjen át a nővéréhez, mert a hallgatásból rohadtul elegem lett.
Nem akart átmenni, de a szigorú nézés elég volt.
Ki ment be csuktam az ajtót!
- Na igen, én csak egy anya vagyok, akkor megkérdezem te ki is vagy?
Az apák gyöngye? Vagy netalántán az eltartom, az uram? Vagy mond már meg nekem ki is vagy te????
Mert a szememben egy büdös senki.. amikor be lépsz a házamban kuss a neved! Velem te nem beszélhetsz így!
Rám nézz mosolyog.. Emelné kezét..
Megölelt.
Jobb már? Könnyebb egy kicsit? Olyan feszült vagy, kialvatlan. Akarsz róla beszélni?
Ki rázott a hideg, kibújtam az öleléséből, ne csak ne érints, nem szeretem.. hagyj.. bőgtem. Lányok átjönnek. Nagyobbik mondja.. köszi "apa" én nem akartam megbántani.. mert akkor csak még jobban magába fordul..
Hát szép mondhatom! Inkább hoztatok volna egy nagy csokit! :)
De igen, könnyebb lett, jobb nem lett.. de mint minden ez is elcsendesül bennem...vagy nem.
Lassan csend lesz itthon...
Csak az elmém fog kiabálni, s remélem, hogy gondolatban átölel, puszit ad a homlokomra az álom manó, s fülembe súgja majd, hogy minden rendben lesz.
A szó..
🙊🙈🙉
Te soha nem érsz rá, Te soha nem adsz esélyt, mert Te te vagy.. a világod bonyolult, a lelked sötét. Menekülj csak, ehhez értesz, nem adni magad.. senki nem ismer, senki, mert nem hagyod!
Ezzel szembe mennék; hagyom magam, egy gondolatnál többször is, sötét lennék, igen! De mindenki ismer, mert engedem, hogy megismerjenek, de a döntést én hozom..A félek tőled nem igaz, magamtól félek! Nagy különbség! Nem hagyom másra a döntést, mert amikor hagytam, sérültem!Ezért kell hagyni mindent, abba hagyni ott ahol el sem kezdődött. A semminél!
🙊🙈🙉
Hiszen tudod.
Olyan nehéz szavakba önteni mindent ami bennem van, hogy mi zajlik a lelkemben.Hülye kérdés, hogy hiányozhat valaki, hogy lehetséges ez?
Miért fáj? Miért vágyom arra, amit nem igazán akarok.. Szembe megyek azzal aki vagyok. Hogy lássa mindenki, hogy tudja.Az elmém veszekszik a szívemmel!De utálom ezt! Nagyon utálom.Megtaláltam önmagam!Magamat kerestem, az érzéseim vezették tetteim. Néha hagytam az elmémet vezetni. Mindent dobtam, minden jót, mindent amit úgy hívunk Vágy. Pedig kerestem, kutattam, akartam, szerettem volna! Csodáltam mindenkit aki egy ember mellett tudta, tudja leélni az életét. De fájt is! Alkut kötöttem az ördöggel!!!Hogy a lányaim ezt a fájdalmat soha ne érezzék! Soha ne tapasztalják a csalódást.. az elhagyást, ne érezzék a hatalmas űrt! Ezt az ürességet! Igen üres vagyok! Az átkozott érzések tönkre tesznek mindent. Nem találom az értelmet! Az eszem elment! De megjött!A szívem elhagytam!El kell hagynom! Tudjátok még több fájdalmát nem bírok már elviselni.Többször nem engedhetek! Aki szeret az mindig rosszul jár! Pedig jó de inkább nemet mondok! Nagyon fáj!Veszekszik az én az Én- nel!Ezt annyira muszáj volt!Bocsássátok meg!
Belépéskor.. :)
Belépek az ébrenlét világába, nem látlak, nem vár semmi. Ez egy jel. Ez így jó, megmarad az érzés ami soha nem teljesült be. De olyan üres vagyok.
Olyan nagyon nem tudom, hogy mi van..olyan nagyon nem akarok én ÉN lenni, úgy menekülnék, elfutnék, elbújnék. Nem vidám ez a reggel.
Becsukom a szemem.. enyhítésért fohászodom. Sajnálom. Sajnálom. Sajnálom. A bocsás meg, olyan kevés.
Dokinál jártam.. megmaradok.. mégis haldoklom..
Útközben megállás nélkül mentem, nem figyeltem a közlekedést, nem látok, nem is érdekel, dudaszó, a kedves édesanyám, s a kapjam be.. kísért.
Megértem.. de nem érdekel.
Végre itthon vagyok.
Tenném a dolgom de nem megy.. szívvel nem.
Úgy szeretnék... aztán elhessegetem magamtól a képet.. a nem lehet, nem szabad.. súgja az eszem, nem szeretnék vele vitatkozni, csirájában elfojtani.. ez a leghelyesebb..
A Most nagyon fáj.. látlak..látlak, kitörölni szeretnélek. Idővel menni fog! Könnyes szemmel a lelki szemeim előtt megjelensz. S belefeledkeznék a mosolyodba..
Álmomban majd találkozunk, majd ölelek, majd szeretni foglak, s majd hallgatom szíved dallamát. Csak ennyi adatik meg nekünk. Másnak még ennyi sem.
"az igazi szerelem nem nekem való"
❤
A ma valahogy minden olyan más lett. A nyugalom megszállt. Olvastam a naplókat. Büntettem magam. Mert az érzelmek, amik nektek fájnak, azok nekem még jobban. De kell ez a fajta fájdalom, vezeklés. Kell! Szóltam szinte mindenkihez, csak ahoz nem akihez akartam. Magamhoz ;)
Ez jutott eszembe:
A szívem neked adnám, mert tudnám jó helyen hagynám. Az érintésedet kérném.. és tudom, hogy kapnám. Bújnék hozzád, hogy tüzem oltsam.
De megálljt kell, hogy kérjek. Öreg vagyok én már..
A magány óráit élem, hiába vesz körül a szeretet, de van a kellesz, a gyere már érzés.. ami addig jó amíg csak érzés marad.. mert addig tiszta.. s addig nem fáj.. csak a hiány. De képzeld, ha érintesz, hatni kezdesz, ha elmennél, itt hagynál az még rosszabb lenne. Így nem maradhat más mint hagyni az egészet :)
Szörnyű!
Egy meg nem élt érzés.. ami csak egy érzés.