Idő - utazás 2

2010. aug. 29.,0:40 


" a remény újra és újra felütötte fejét a lelkembe, hogy aztán fájdalmasan eltiporja a valóság!" 
De utálom ezt a napot! Miért kellett elbizonytalanodnom? Hiszen minden szava hazugság volt.. nem nekem szóltak.. csak a testemnek.. a vágyaira szerette volna felhasználni.. a csókjai olyan izgatóak..de nem.. nem hagytam...mert nem vagyok egy rongybaba.. de nem ám...


Napjainkban: 
Hát igen... ezekután, ezt olvasva, na igen.. amikor az ész felül kerekedik. Pedig az érzéseim, a vágyaim, erősebbek voltak, még akkor nem hűltek ki. Égtem a vágytól... és tessék leálltam.. most meg már..
A tetteim.. :) a fantáziámban rekedtek. Nem szabadna.. de egy jó darabig a legjobb helyen vannak. Hogy miért is? Mert ott nem fáj, ott nem okoz semmi sem csalódást. A testem.. követeli a gyönyört.. de nem tudom, át adni magam senkinek.. pedig vágyok rá, szeretném is.. Mr.Grey.. az arctalan képzeletbeli álom férfi.. aki még nincs de talán rám talál. És ahogy szoktam mondani a történelem ismétli önmagát... :)


Ui: márcsak azért sem írom egybe... ugye érted  :D