Kemény Szavak

Embernek maradni.

Ez a célom, amikort egy kor épül a személytelenségre,

és az embertársi kapcsolatoknak nincs értéke.

Vagy épp ma a legnagyobb?

Ahol a metróban lüktet a társas magány,

és az interneten a chat szoba ablakán,

kinéz egy-egy megszürkült lélek,

remélhetőleg, még van, aki képes

valódi emberi kapcsolatra,

lelkét megosztani, de nem az adatlapra,

hanem élőben így face-to-face

és nemcsak a facebookon él.

Elszaladnak az utcán egymás mellett,

a másikkal felőlük bármi történhet.

Veszendőben a jószív, az emberiesség.

Kérlek ne érts félre!

Ez nem érzelgősség!

Mert ma sokan leélnek úgy egy sorsot,

hogy hozzájuk senki nem szólt egy jó szót.

Pedig a szeretet az drága kincs,

mégis ingyen adhatod.

Ha nem zársz ki mindenkit, megtapasztalhatod:

hogy adva kapj, és kapva adj.

2015.10.19. Hétfő

Érv vadászat, ez már élvhajhászat.
Nem elég a logika, magyarázd meg: miért
ez az amit tömegek mondanak,
közben saját szavaikba botlanak.
Túlagyalós kérdések, előre eldöntött válaszok.
Már tudja, hogy nem fogja elfogadni,
de legalább lefárasztott.
Emberként mindenki téved,
ebből nem vagyok kivétel,
kérdés, hogy neked ez minden érved?

Kemény Szavak

Fuss!

Fuss!
Fuss, ha azt hiszed,
hogy a bűn visz el a boldogságba.
De tévedsz!
Mert ez nem visz másba, csak a halálba.
Mert meg van írva: a bűn zsoldja a halál.
Ma az ördög ezzel életeket vadász.

De te fuss csak!
Rohanj a csapdába, ami a biztos vég!
Csak azért, hogy pár percig, óráig
örömben légy.

Fuss, ha azt gondolod,
hogy csak a világ szeret, és Isten nem.
Ma ez érezhető mindenben.
Hajhászd a szerelmet, hogy valaki elfogadjon!
De Istenen kívül nincs más,
ki több szeretetet adjon.

Fuss, ha szerinted csak itt a Földön van élet,
És a Mennyei boldogság semmit sem érhet!

Rohanj le a szakadékba,
ahol a Pokol a végállomás!
Ez a megmásíthatatlan vallomás,
Az igazságról, ami megszabadíthatna
ha ezt az emberekből több elfogadna.
De te válassz, amit akarsz!
És a végén, ha a rossz döntés levét iszod,
ne Istent hibáztasd!

Kemény Szavak
Mit szidsz?

Mit szidsz?
Attól 'tán jobb lesz, hogy átkokat köpködsz?
De közben meg téged csak a balsors lökdös.
Mert ki mint vet, úgy arat;
És ezzel csak magadra húzod a falat,
Hogy rád omoljon.

A beszéd már szidásba átmenő vetésével,
Aratásod nem lesz más, csak gazdagabb az élet késeivel.
A gondokkal, bajokkal,
S kínjaidra kín jön.