Élet

 Most

hát itt 

a szabályos nyugalom ideje,

hol nincs kérés,

mint a fák koronáján a rezzenetlen levelek,

ahogy az elsimult víz tükörré válik,

úgy ülök itt a megállt idő síkjában,

s hiánytalan a csend,

végtelen az élet,

ahol nincs halál,

nincs változás,

Aztán egy lágy szellő simít,

gyümölcsillatot hoz,

egy nyálcsepp elindul,

madár szeli át a teret,

egy rég nem hallott dallam dobbantja meg a szívem,

pillámon könnyek tétováznak,

és egy csillapíthatatlan érzés árad szét ereimben.

és a vágy elindul minden iránt,

mit nem állíthat meg egy,

mert a horizont mindig távol,

és az Út vezet,

vezet...