A hold másik oldala

Holnap reggel korán kelek

viharboltban magot veszek,

a határban széjjelszórom,

rigófüttyel meglocsolom!

A magoncom hamar megnő,

lesz belőle langyos szellő,

cirógatja tavam nádját,

Monoton tücsökzenébe

riadót fújnak a nyárfák

- karcsú táncosok kara -

balettcipőben várják

hogy a szél

dobokat kongatva

táncukhoz

a ritmust megadja

s lenge ruhában járva

hajolnak keleti irányba

míg örvénylik köröttük pára

Gondoltam írok egy mesét, kicsit
tán, ha lenne kétszáz strófa,
kérdeztem volna a Jolit,
hogy szonett lesz ez, vagy óda.

Csámcsogtak közben a rének,
mesémre ült egy hangvilla,
lesz ebből névnapi ének,
mert pont mára esik Attila.

Csepp kávé kockacukorra
- hogy pontos legyek -
Talponállóban szól a nóta:

Névnapra veszek egy hegyet
- a neve Olümposz vóna -
lesz hozzá pezsgő egy nyelet!

Betakarom az éjjelt, aludjon kicsit,
a hold udvarában úgyis világít
egy pisla őrláng álmon lobogva,
elringatja csendes felhőgondola.

Betakarom az éjjelt, aludjon kicsit,
és ha mégsem álmos dúdolok neki
altatódalt, hátha nem lesz mogorva,
s elalszik a párna csücskét sodorva.

Betakarom az éjjelt, aludjon kicsit,
szétszórt holmiját csillagok viszik
túl a naphatáron, s rakják halomba,
ne zavarja semmi a bolygóvadonba.