Magány

Szeretném leírni mindazt amí fáj,

elsírni elmondani szívem bánatát.

de hiába mert számra nem jönnek a szavak,

szívembe beköltözött,

egy sötét gondolat.

Talán nincs már remény,

a hitem is elveszett,

reményvesztett magányos rab leszek.

Saját börtönöm ajtaja fogva tart,

a magány mely halálos félelemben tart.

Lassan úgy érzem nem szabadulok,

talán már nincs is hová,

hisz örökre rab vagyok.

Lassan elfelejtem milyen a kinti világ,

már nem hallom a kismadár dalát,

Ha simogatnak,elhúzom fejem,

szúrós tövisekkel ékesítem testem.

Ki megprobál a közelembe jutni,

fájdalom lesz a  része,

eltaszított a rideg  világ

hát én se kérek belőle.