henni blogja

Nem félem a poklot,hisz abban élek,

a tűz se riaszt,mert minden nap

lángok közt égek.

Nem lesz új a pokol,

hisz a mindennapjaim is azok,

mert akit szeretek elhagyott.

Kegyetlen világ,pokla a földnek,

jégbe fagyott szívek,

összeomlott  élet.

Elhagynak az álmok,

a vágy tüskés virág

elveszett amiben hittem,

elveszett a boldogság.

Legyél párnám,hova fejem hajthatom,

Legyél párja ajkamnak,ha csókra szomjazom.

Legyél hideg éjszakákon testem takarója,

legyél az érzés,mely gyönge lelkem átkarolja.

Legyél az élet,a szél a nap,

az óceán s a csillagok a kék ég alatt.

Legyél olyan amilyennek szeretlek Téged,

szeress engem csak erre kérlek.

Szeretném leírni mindazt amí fáj,

elsírni elmondani szívem bánatát.

de hiába mert számra nem jönnek a szavak,

szívembe beköltözött,

egy sötét gondolat.

Talán nincs már remény,

a hitem is elveszett,

reményvesztett magányos rab leszek.

Saját börtönöm ajtaja fogva tart,

a magány mely halálos félelemben tart.

Lassan úgy érzem nem szabadulok,

talán már nincs is hová,

hisz örökre rab vagyok.

Lassan elfelejtem milyen a kinti világ,

már nem hallom a kismadár dalát,

Ha simogatnak,elhúzom fejem,

szúrós tövisekkel ékesítem testem.

Ki megprobál a közelembe jutni,

fájdalom lesz a  része,

eltaszított a rideg  világ

hát én se kérek belőle.

Gyülölni szeretnélek,

de nem visz rá a lélek.

Feledni szeretnélek,

de a lelkemben él emléked.

Temetni szeretnélek,

de a szívemben élsz!

S amíg itt vagy bennem,

 élni nélküled  nem tudok,

S ha Te magamra hagysz,

abba én bele halok.

Még ajkamon érzem,édes csókod ízét,

bőrömön simogató két kezed.

Még érzem illatod a levegőben,

testem szinte megremeg.

Még hallom édes hangod,

ahogy suttogva becéz,

Még látom két szép szemed,

ahogy nekem mesél.

De jön az átkozott hajnal,

mely ébreszti az álmom,

Görcsösen markolom a takarom az ágyon.

Réműlten kereslek ,mi történhetett?

hová lett kit szeretek.

Szememben fájdalmas könnyek ülnek,

szívembe hasít a fájdalom.

Hiszen itt se voltál.

Csak Álom volt csupán,

Mit egy magányos szív,

Megálmodott.