Ünnepek előtti gondolataim

Ilyenkor ünnepekhez közeledve (különösen Karácsony tájékán) egyre-másra hallom, látom a médiában, hogy milyen szervezetek adakoznak a szegények számára. Úgy tudom, hogy ilyen intenzíven sajnos csak nagy ünnepek táján teszik ezt meg. Miért nem lehetne így tenni akár egy egész életen át? Miért nem lehet(ne) megszüntetni az elszegényedés minden okát? Jól tudom, hogy ez szociális és politikai kérdés is az erkölcsieken túl, amelyik nagyon sok embert sújt. Sújtja ez éppen úgy az utcán élőket, mint azokat a kis jövedelemből tengődőket is, akik (még) a saját lakásaikban, otthonaikban tudnak élni, de könnyen Ők is áldozatokká lehetnek ilyen téren is....

A másik gondolatom meg az, hogy ilyenkor megjelennek a médiában az áruvásárlásokra csábító különféle hirdetések. Szerintem nem a kereskedelmi extraprofit növelése a helyes cél, hanem az, hogy akit megajándékozunk, az érezze azt, hogy abban az ajándékban a mi szívünk, az őszinte érzelmeink is benne vannak. A legszebb és a legjobb mégis a, amikor az ajándékot mi magunk a saját tudásunk és képességeünk szerint készítjük el és adjuk át a szeretteinknek, barátainknak, ismerőseinknek. Ez az ajándék szerintem a legbecsesebb. Tévedés ne essék ez nem azt jelenti, hogy csak ez az ajándék a legértékesebbm hanem azt, hogy ezt is éppen úgy, mint a saját jövedelmünkből és saját adottságaink alapján vásároltat a megajándékozottnak örömmel, a magunk szívéből adjuk őszinte szeretettel. Igen, szeretettel, hiszen a Karácsony Jézus Krisztus megszületésének ünnepe valódi lényege az egymás őszinte szeretete és ez nemcsak Karácsonyra legyen érvényes, hanem az egész életre. És most jöjjön az idevaló végszó: ámen, azaz úgy legyen!


Halász István
Rózsavölgy, 2016. november 18.