Rendezem a régi kézirataimat

A dolgozószobámban van egy öreg komód. A napokban valamiért kinyitottam az ajtaját, amikor kézirathalom zúdult ki az öreg bútorból. Régui kéziratok, régi, rég megírt történetek vázlatai a maga összevisszaságában. Elhatároztam egy nagy tettre magamat. Rendet csinálok, mégpedig azonnal! Nem tudtam, hogy mire vállalkozom! Papírhegyek! Elkezdte válogatni mi marad és miből lesz selejet. Az akkor megírt esetek egy akkori, 5, 6, 10 kor kórképei is lehetnének. Ma már egészen másképpen írnám meg sokukat, de akkor az és úgy volt a jó,ahogy akkor megírtam, mert az akkori szerkesztőségek úgy közölték, vagy pedig én akkor úgy éreztem jónak. Egy viszont azóta sem változott. Tudtommal akkor is és most is viszonylag szűkek a közlési lehetőségek és azok bizony elég sokszor a szerzők bukszáitól is függenek. És még azokról az anyagokról nem beszéltem, hogy a floppyjaimon is mennyi és mekkora anyaghalmaz tárolódik. Gondolom, hogy ez más íróknál sincs másképpen. Hírtelen látomásom támad! Ha a jó és kiváló színvonalú írások a lehetőségei a megjelenésekre sokkal szélesebbek lennének az olcsóbb árak miatt minden emberhez eljutnának a színvonalas hon i írói termékek, akkor, hiszem, hamar kiürülne sok író íróasztala, komódja és a floppyjaikról is sok történet, anyag vándorolna velük együtt egyre jobban növekvő számú, a színvonalas irodalmat kedvelő közönség kezébe mindenki őszinte örömére.
Halász István
Pestszentlőrinc, 2000. március 15.