Miért szeretem? jegyzet

Miért szeretem a rádiójátékot? Azért, mert nem szab olyan szigorú határt  a képzeletnek, mint pl. a vizuális elektronikus művészetet /is/ közvetítő eszközök, mint a film, a videó, vagy a tv. Szabadon megalkothatom magamban azt a képet, amelyet a hallottak alapján magamnak és magamban elképzelek. Én ezt a szabadságot  csak a könyvolvasásban érzem teljesebben. Hiszen a jó könyv az mesél. Segít átélni a cselekményt a szerző által leírtak szerint. De a könyvet elő kell venni és oda kell figyelni. Közben mást nem lehet csinálni. Olvasni kell, de azt viszont lehet pl. a közlekedési eszközben utasként ülve is.
Mindkét esetben a képzelet szabadon száll, vagyis szabadabban, mint pl. tv-, videónézés közben. Mert azt nem lehet megtenni pl. utazás közben, csak akkor, ha a buszban, vonatban van videó és az működik is! Ám akkor nem csak nekem és nem csak kizárólag egyesegyedül hozzám szól, hanem egyidőben másokhoz is! Viszont egy műalkotást a maga igazi szépségében rádióban bemutatni nem lehet, csak szóban és akkor viszont fennáll annak a veszélye is, hogy az illető művészről a bemutató szubjektít értékítélete alapján hamis képzet is kialakulhat bennem, a hallgatóban. Erre viszont már a tv, a videó, a könyv sokkal jobb. De jó a tv és a videó arra is, hogy az olvasottakat, esetleg a rádióban hallottakat egybevessem a látottakkal. Ugyanakkor ebbe a körbe beleillik a rádió is, hiszen volt már arra példa, vagy arra is példa, hogy könyvől, filmből, színilelőadásból is lett rádiójáték, hiszen ez vice versa érvényes. De ugyanezek elmondhatók a színjátékokra is. Csakhoz az ma már nem annyira mindennapi művészet, hiszen arra öltözködni kell, oda el kell menni, az nagyobb, sokkal nagyobb  költségekbe kerül a mindennapi embernek és ezért az ma már sajnos nagyon sok emberhez nem jut el, vagy nem mindennapos, hanem ünnepi élménnyé vált. Viszont az legyen bármilyen művészet et közvetítő eszköz, soha nem lehet a tömeg manipulálásának eszköze! Ezz el súlyos személyiségjogok sérülhetnek! De ugyanakkor egyáltalán nem mindegy, hogy hol áll a mérce!
Mindezek az eszközök azzal együtt, hogy kultúrát terjeszt enek, közízlést /is/ alakítanak! Nevelik a jelen és a jövő társadalmát! Ebben mindenkinek, bármely művészeti ágat is művelnek, terjeszt enek, szolgálnak nagy felelőssége van!
És e szolgálat is szent! A közjó szolgálata! Ezt a szolgálatot csak alázattal és a közönség, az ember tiszteletével és szeretetével szabad és lehet/séges/ végezni! Ismétlem! A felelősség óriási! A jelen és a jövendő társadalmának a lelkivilága a tét!! Amint a sláger mondja: ,,rajtunk is múlik, hogyan is múlik"! Úgy ám!

Halász István
Pestszentlőrinc, 1998. november 28