Mézes mackó

Mackó mama bocsgyereke
éhes hassal mézet enne.
Mézet enne, ha az lenne
éppen.  mama mézért menne,
a csuprába vadméh mézet tenne.
De nincs csupra, ejnye-bejnye!
Bocstestvérke azt elcsente!
Kockázásra lenne kedve!
Kockáit csuprukba tette!
Rázt az és tette-vette,
testvérére nem figyelve!
Kockázásra támadt kedve!
Bár öccse és anyja kérte,
Ő a kockát le nem tette!
Így telt a nap és jött az este.
Kockázásban megéhezve
mézevésre támadt kedve!
Szólt anyjához elepedve:
- Éhes vagyok, enni kéne!
Mire anyja így intette:
- Nem figyeltél Te senkire.
Kockáztál, ez lett a vége!
Mézet szedünk estebédre!
Te csak akkor kapsz belőle,
ha megtanulod örökre:
Ne magadat told előre.
Ha most elmész az erdőbe,
mézet hozol az edényünkbe
és mi már ettünk belőle,
akkor Te is kapsz a bendődbe!
A kis bocs vídámul tőle!
Rohant mézért az erdőbe:
Nagyon bölcsen megígérte:
másra is lesz figyelése!

Halász István
Budapest, 1994. június 25.