Este

A táj sűrű sötétbe borul.
Minden feketévé komorul.
Csend van. Sehol, semmi sem mozdul.
Pihen a táj, majd váratlanul

egy-két méla gondolat eszembe jut
és tollamra rögtön rímsokaság tolul.
Egy vers írásába kezdek hangtalanul.
Kinn közben a környék nyugalomba vonul.

Így szeretem verselni magamban.
Csendes, ihletett nyugalomban.
Együtt leni a godolataimmal,
a papírra vetett verssoraimmal.

Halász István
Rózsavölgy, 20102. április 24.