A kertben valóságban és egy ,,kissé" másképpen

A kertünkben nagy átalakulás van folyamatban. Ahol füves rész volt korábban, ott most szinte kertészmérnöki pontossággal zsinegek vannak kifeszítve. A feleségem és a barátaink ,,műve ez". A párom erre a részre konyhai zöldségek ültetését tervezi. Látva ezt a tevékenységet az jutott eszembe, hogy itt majdan kikelő zöldségfélék nemcsak a kertészi szorgalom termékei lesznek, hanem a két, esetleg még több ember őszinte barátságának a terményei is! Nagyon szép ez az összefogás és azt még lehetne tovább szélesíteni. Az életünk lenne a jelképes kert, ahol már nem kellene a pontos mérnöki kimérés a terményágyások részére, hiszen korábban már teljesen kiirtanánk onnan az összes ,,gyomot,  a gonoszságot, a rosszat, ami az életünket ,,szennyezi". Így lehetne nagyon nagy hely az életünkben arra, hogy azon a jónak, a szépnek, a becsületnek, a lélekben tisztának ,,terményágyásaiba" elvetett magok kikeljenek és meghozzák a maguk közhasznú termését. De ugyanezt írhattam volna úgy is, hogy az így megtisztított, az életet jelképező kertben a a pozitív emberi és a társadalmi tulajdonságot szimbolizáló facsemetéket is ültethetnénk már végre.  Végezetül: szerintem a ,,facsemeték" ilyen céllal is kiegészítik az ágyások ,,terményeit", mert azok nem minden esetben évelők, a jelképes, de az átvitt értelemben is kifejlett fák akár évtizedekig is élve és teremve hoznák hasznukat. Ha a fenti szimbolika valósággá válhatna, lelkileg és társadalmilag is sokkal csodálatosabb lenne ez  a gyönyörű világ. Ameddig ezek a gondolatok kavarogtak bennem, addig is a mi valóságos kertünkben tevékenykedtek a szorgos asszonykezek. Még az áprilisi Nap is vidámabban nézte Őket a tiszta, kék égről.

Halász István
Rózsavölgy, 2012. április 25.