gypodor blogja

PROFÁN TRIPTICHON

      M Laurensnek- tisztelettel

 

1.POKOL – melyet teremtünk

 

A világra rég ráégett árnyéka,

minden fényt elnyelnek fekete lyukak,

az is elmerül, aki kiutat kutat,

s a tett előtt bűnhődik szándéka.

 

Vagyunk:megváltatlan bűn ivadéka,

hol ördögeink megérik zsoldjukat,

nem köthetünk semmiféle  alkukat,

mert életünk volt sorsunk hozadéka.

 

Talán bennünk van a kárhozat helye,

ősi félelem, csak tűztó a neve:

gyehenna, melynek lángja még nem pokol,

de riadva az én mindig mást okol.

 

(Mert mielőtt szemünk ki lenne nyitva,

már ott is vagyunk végleg letaszítva!)

 

2. A FÖLD – amelyen élünk

 

Csupán galaxisunk apró porszeme,

a nagy Végtelenben majdnem elveszik.

Hajnalonként napsugarak beszegik,

s egy apró madárfütty nekem ott zene.

 

Apró rétegeket rak a kor szele,

melyben időt adnak majd elveszik.

Elhittük : velünk is vannak terveik,

mert van, ki titkon programot olt bele.

 

Mert hát a sok milliárd év mi végre,

ha nem lelünk választ az egy miértre,

a devon,  jura , szilur és más korok,

hiába egymást taposó lábnyomok?

(Földünk ez, melyen annyian élünk, élek,

hol hullongó semmiből reményül a lélek)

 

 

3.A MENNY – ahova vágyunk

 

Kis világunkon túl van másik világ,

sorsunkat - cipelve  ezt a nehéz követ,

már elfeledhetjük- halálunkból jövet,

ha odaát csak fényből nő ki virág.

 

Sóhajok  és ajkakra száradt imák

itt felesleges lelki erényövek,

s nincsen aki fiatal vagy már öreg,

sem bánat, fájdalom,mi szívet kirág.

 

A boldogság kifogyhatatlan kehely,

hol mindenki számára lenne egy hely,

ha a Remény útját járja, mert bátor

és megváltást ígért egy prédikátor.

 

(Voltak, kik számolták, hogy ki és mennyi.

Egyáltalán érdemes mennybe menni?)

 

 

Vasszécseny, 2013. november 21.