gypodor blogja

     voodoonak  a Meteorsziklába vésett

     jelek versére válaszolva

 

 

Akár a Kishercegem hosszú sálja

lobognak az űrbe sugárzott bitek,

azt a Valakit arra inspirálja,

hogy elhiggye, nem a Végtelen zizeg.

 

Talán a választ fénybe fókuszálja,

ez jelként sok galaxison átlibeg,

nem töri meg csillagok milliárdja,

de ki tudja mikor,mit s ki érti meg?

 

Akár a fényt a vak fekete lyukak,

a mánkat  múltba ragadja az idő,

nincs esélye ott már  gyáva alkunak,

dimenziók helyén csak a semmi nő.

 

Valahol lehet hogy mégis megmarad

szép ígéretnek  kövünkből egy darab?

 

Vasszécseny,2014. november 17.

 

 

 

 

 

 

MEGHALLANI A JÓT

 

 A költészet ott kezdődik,ahol

már nem keresed magadban a szót,

vagy aki szívből csak neked dalol,

anyóban a lánykát, lányban az anyót.

 

A költészet ott kezdődik, ahol

nem kell leírnod, milyen az égbolt,

hisz mindenki fölé egy ég hajol,

csak elhitetni, hogy mindez szép volt.

 

A költészet ott kezdődik, ahol

üzenetet hordoz minden illat,

és hol a lélek ha űrbe szagol,

minden kétely  ott semmivé sikkad.

 

A költészet ott kezdődik, ahol

a harag az harag, nem csak látszat,

s az igazság nem magában dacol,

mert a törvény kisembert kijátszhat.

 

 

A költészet ott kezdődik, ahol

nem hazudik a hitves szerelmet,

valódi hév, mi este átkarol,

és nem úgy viszonzod, mint kegyelmet.

 

A költészet ott kezdődik, ahol 

a versben nem remegnek a szavak,

rag vagy jelző senkit meg nem zsarol

s leírják azt is ,amit nem szabad.

 

A költészet ott kezdődik, ahol

ha leírsz valamit, az a valód,

s szíved,nyelved mondatot úgy tagol,

hogy abból már meghallani a jót…