Peti blogja

Egyszer már nem fogom

számolni a perceket.

Lényegtelenné válik

minden pillanat.

Egykoron még a jöttöd

láttam a ködben,

vártam ölelésed,

hallottam hangodat.

Mostanra némán nézel rám,

elhanyványult emlékeimből

integetsz mereven.

Már csak álmaimban látom

meztelen vállad ívét,

s csak ott tudom

csókolni ajkaid szüntelen.

Meddő testemből

halott gyermeki

lelkek hullnak

s folynak szét

az örökkévalóság

átlátszó tükrén.

Fennakadt szemekkel

mereven nézünk midőn

életünk húrja

halkan megpendül.

Görcsösen ordít

szívemben az elmúlás

és a messzeségbe mártja

vattacukor szívét,

míg a ködbe burkolt

almacsutka Szerelmem

torkából fel nem pattan.