Peti blogja
VersKérdés
Érinthetem a távolt,
ha mellettem áll éskönnyes szemmeltekint a múltba?Sárga szemét árnyaktörölgetik a sötétben,míg én létem fényképéneka szélén ülök villódzva,csonkig égett gyertya lángjában.Halványodó álmom
Egyszer már nem fogom
számolni a perceket.Lényegtelenné válikminden pillanat.Egykoron még a jöttödláttam a ködben,vártam ölelésed,hallottam hangodat.Mostanra némán nézel rám,elhanyványult emlékeimbőlintegetsz mereven.Már csak álmaimban látommeztelen vállad ívét,s csak ott tudomcsókolni ajkaid szüntelen.Emlékezz majd rám
Emlékezz majd rám,
Mikor már nem hallod hangom,
Mikor szavakká zsugorodik testem.
Emlékezz majd rám,
Mikor a némaság megszólal
S lágy dallammá nyílik lelkem.
Mikor csendben szállok
Fent a fellegek felett.
Mikor az édes álmok győznek
S eltűnik minden gonosz képzelet
És egy pillanatra
Egy pillanatra hunyd le a szemed.
Emlékezz majd rám,
Mikor elhallgatok
S többé már nem fogom meg kezed.
Hideg, meleg
Nyálkás, hideg szél
Zúdul a testemre.
Forró, meleg vér
Tódul a szívembe.
Majd továbbrepül,
Lüktetve elrohan,
Vakítóan csillog
Mellettem a porban.
Sállal körbetekert
Csendes álomvilág
Színes, kockás lepedőbe
Burkolt barackfaág.
Csipás szemmel ülök
Előttem a szakadék
Ne üvölts, ne kérj!
Magamtól is maradnék.
De buborékos mese,
Megfeszített szemek.
Sötétben tapogatózó
Velem rohanó testek.
Kettétépett életemnek
Égő áldozata leszek.
Az elválás dallama
Mutasd magad,
Had lássam arcod.
Gyarló testünk
Az idő folyamán
Ösztönlénnyé zsugorodott.
Repülj, szárnyalj
Sárga lelked
Villámokat köpköd felém.
Átölelem a nemlétet
Míg utolsó erőm engedi
És a létezésbe taszítom.
Ragadós, mézes
Mosolyod nézem
S közben elválásunk
Dallamát dalolom.