Ma csak még álmodom arról ...

Keresem a napfényt,

világosságra vágyom.

Csak egy jelre várok,

közben keresem

az élet napos oldalát is.

Néha olyan nehéz,

szükségem van Rád !

Segíts át az életen,

hozd egyenesbe az életem.

Szükségem van Rád !

Ha sírsz,

az én szemem is könnyes lesz.

Mikor félsz,

a bensőmben én is érzem minden félemed.

Azt gondolod,

hogy sok ezer mérföld választ el.

Hát elfelejtetted ?

Soha nem hagytalak el.

Itt vagyok és itt is maradok,

Mert Én teremtettelek téged,

Én formártalak a kezeimmel.

Mikor életet leheltem beléd,

célom és tervem volt életeddel.

Azt gondolod,

hogy nem érthetem meg,

min mész keresztül.

Pedig a szívemet adtam neked,

amikor teremtettelek.

Zsidókhoz írt levél 13:5b

Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled. 

Ha majd világosság után ismét 
a sötét éj csendje jön el
és álom csillaga is szemedre hull
legyen békés éjszakát és
az Úr adja meg neked a
szívedhez való kívánságát !

Van
egy távoli
hely,
hol örökké
van
hópehely.
Messze - messze!
Ahol nincs
fájdalom.
Ott a
szerelem,
akár a legszebb
álom.
És sem harag,
csak csupa - csupa
szeretet !
De,
ezt te
már tudod.
Az idő,
sem határ
nem szab gátat neked.
Szépségednél
nincs szebb,
csak a Te
Igaz SZERELMED!
Ez a hely
mégis,
oly közel,
nem is tudod,
hogy Mennyire !

E fekete este ,
elfeledve nem lesz,
mert szerelmes lelkem,
szeret teljesen,
beleesett szerelmes lelkedbe.
Ezen esten el mentem ,
megleljem szerelmes lelked.
De SZERELMED felettem lebegett, e ! ,
S lehelleted teremtett meg engem ! . . .