Ma csak még álmodom arról ...

            Odakint fekete kabátját fel öltötte az éj. 

Dörög az ég és vele jött a zápor.

Odafent magasan felhők felett pedig álmodban élj. 

Szived, lelked legyen befogadó, mint egy tábor.

Kalandot mit most keresel meg lelheted,

Csak menj mindig az úton  egyenesen, 

De, ha le térsz ne feled megteheted. 

Hadd, hogy az ösztönöd vezessen. 

Eljött, itt van újra a nyár. 

És vele jött a forró napsugár! 
Kinek izzó tűz lángja,

akár a vulkán vörös fullánkja, 

ha kell egy pillanat alatt fölperzsel! 

És mégis van hogy, csak átölel. 

Hurrá itt  van újra már a  forró nyár! 

Ruhája hol narancssárga. 

De van, hol aranysárga! 

És van, hogy piros, mint egy téglagyár!

A földnek olyan, mint egy meleg takaró.

Ahogy testednek a krém hidratáló! 

Tavaszi csendes, lágy eső után
Galamb huhog ablakodban tán,
Vagy kertben rigó éneke a fán?

Kérdezte a szellő tőlem az utcán
Én pedig, ezt feleltem elindulván,
Mind kettő, ahogy a főutcán.

Lágy eső áztatta mindenem
Felemelem kezem, s taxit ide rendelem,
Hogy hozzád érjek időben kedvesem.

Eljön még a reggel,
ha megcsörren, vagy nem a vekker.
A tó vize felet a Nap is felkel meleggel,
zöld réten napfényben szép virág nyílik ezerszer.
 
Finom illata szellő szárnyán hozzám is el ér,
Át jár egészen szívig, át hatol lelkemig.
Oly szép, mint égen a csillag, amely minden este visszatér.
 Te vagy e szép virág szívemnek, mert lelkem mikor érez, felemelkedik.

Mióta meg láttalak
 vágyom rád, mint virág a napfényre.
 Mióta meg találtalak
 szívem csak téged vár egy reményre.
 
 
 Egy remény, mi szebb jövőt létrehozz
 jövő, mi szebb, mint egy költemény.
 Itt élsz ide bent szívemben, lelkem hordozz
 Lelkem szárnyal veled örökké te égi tünemény.

Távol, vagy közel,
mindig, ha kell tüzel,
Készen áll, harcra fel,
a csatamezőn lövell.

Ki útjába kerül megsemmisül!
Aki erős elgyengíti, alá kerül,
ki gyenge volt megerősíti és nem ül tétlenül
Harcba indul, csatára készül féktelenül.

Azt kérded, mit lövell és miért tüzel ?
Azért tüzel, hogy készen állj te is, harcra fel !
És, hogy mit lövell? Elmondom, mert nagyon hormonális.
Arany nyíl veszőt, amely szívig hatol, egészen univerzális!

Szívig hatol, onnan ki nem szabadul!
Jól céloz! Hogy legyen még remény!
Mindig harcra készen a szívvel felszabadul!
Lelkedben ő a egyesülés, szívedben költemény!

És, ha mégis azt mondják este, vagy reggelek-reggelén,
Köszönöm szép volt, de ennyi! ne légy túl kemény a harc hegyén.
Arany nyíl veszőt mit szívedbe kaptál ne őrizd konokul,
Mert a jó harcos katona a csatamezőn ebből okul.

Harc a szerelem, s ha kell ő veled.
Melletted harcol, hogy életed útján meg találd szerelmed.
Akit Isten is rendelt hozzád illő társként neked.
''Mert nem jó az embernek egyedül'' - elhiheted.