után

a ruha már zsákokban
dobozokban lefordult képek
tegnapi újságban kristálypohár
nem látszol ki sehol a pakolásból
megfordulsz az egész hátad
egyetlen átdöfött ítélet
neki támaszkodik tekintetem
betört arcomon már semmi ép nincs
ami veled még egy kicsit egész lehet
indulsz a lépés mázsáival
válladon az őrült súlyú zsákok
egy pillanatra megállsz a küszöbön
egyensúlyozol a kétségek közt
a tükörből látom hogy sírsz
zihálva nagy levegőt veszel
s a huzattal együtt távozol
a kinti viharos szélbe
az ablakrésből még utánad nézek
összegörnyedve lépkedsz távolodsz
nem is sejted mily nagy terhet cipelsz:
magaddal viszed életem maradékát