legyen inkább főzelék

és megjön. tűrhetetlenül lassan

de végül maga alá húzza a széket.

a hideg abroszra könyököl. behatol

a gőzölgő bőrök alá. ropog és bicsaklik

a porhanyós test. semmi ellenállás. meg

nem áll addig amíg le nem szopogatja a

legutolsó inakat is a csontról. a farát

és a hátát szereti. villát kést soha nem

használ. a körmeivel marja ki az eldugott

elérhetetlen darabokat. majd sörért nyúl.

mindig pohárból soha nem üvegből. a bajuszára

tapadt kövér habot alaposan lenyalogatja.

érdes nyelvével még körbejárja jó néhányszor

az átfésületlen terepet. maradék nélkül mindent

megemészt. rágyújt. orrán száján ömlik a füst

és a sörszag. még egy kicsit ül és vár. kipiheni

az egésznapos kocsmajárást. kiszámíthatatlanul

feláll. úgy megy el mellettünk mint egy villamos.

nyikorgó ajtónyitással és három utasával akik mi

vagyunk. robogunk egy soha nem látott állomás felé.

anyu: - tökfőzelék legyen a vacsora. ja és szóda.

a következő állomáson már hátha tovább maradunk.